Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
Kovács László A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 1. Bevezetés és külföldi példák Ismeretes, hogy a korai Árpád-kor általam vizsgált szakaszában (1000-1141)1 némely király több érmetípust is kibocsátott. Egy érmét mindegyik uralkodó veretett,2 hiszen az érmeverés a gazdasági szükségletek kielégítése mellett a királyi felségjogok egyik legfontosabb megnyilvánulása volt: egy országban a pénzverés bevezetése ugyanúgy presztízscélokat is szolgált, mint egy új uralkodónak saját kibocsátású érmével való jelentkezése.3 Az érmeverés kezdetén alkalomszerű kibocsátásra is többször sor kerülhetett,4 később, ha a király a „bemutatkozó" veretét követően további típust vagy típusokat is forgalomba hozott, akkor eljárását a korszak általánosnak vélt pénzügyi tevékenységével, a periodikus pénzújítás vagy kényszerbeváltás (renovatio monetae, reluitio monetae, mutatio monetae) gyakorlatával szokás a hazai szakirodalomban magyarázni.5 Az alábbiakban a külföldi majd a magyar korabeli gyakorlatra vonatkozó nézeteket tekintem át, az utóbbiakat az előbbiek legújabb eredményeivel összevetve. 1.1. Karoling birodalom, Anglia A Karoling birodalomban Kis Pippin király (751-768) és Nagy Károly király majd császár (768-800-814) korától kezdve a pénzcserét kapitulárék (rendeletek) sorozata szabályozta.6 Uralomváltáskor, vagy egy pénztípusnak a birodalom egészére kiterjedő érvényesítése alkalmából, továbbá az elhasználódott régi érmék cseréje során, a lakosságnál tezaurált vagy külföldre került érmék pótlására bocsátották ki az új, nem egyszer jobb minőségű és kötelezően előírt érmeképű dénárokat, éspedig leginkább a nagy országos vásárok idején, amikor a tömegesen összegyűlt kereskedők sok készpénzt igényeltek. A művelet célja tehát a pénzforgalom elősegítése, nem pedig a kincstári haszonszerzés volt. A lakosság mégis ellenállt, mert egyes vidékeken a pénzhasználatot még általában sem szokta meg, másutt pedig a régi dénárok birtokosait a csere alkalmával anyagi veszteség érte. A pénzújításra ekkor még csupán a körülményektől függően néhány évenként került sor.7 A periodikussá vált gyakorlat legkorábbi adatai az angolszász Angliából ismeretesek, ahol Edgar király (959-975) pénzreformjának megfelelően a használatban lévő összes érmét demonetizálták, azaz kivonták a forgalomból, beolvasztották és előre meghatározott ideig (kezdetben hat, majd három évig) érvényes, „szabványos" kialakítású új dénárrá verték.8
