Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
808 MAKKAY JÁNOS 324 Erdélyi-Pataky 1968, pp. 42-43. - Ugyanők: Die Belohnung der Finder des Attila-Schatzes von Nagyszentmiklós. MFMÉ 1971:2, p. 145. 325 Erdély rövid története. Bp., 2. kiadás, 1993, p. 116. 326 Györffy 1994, p. 131. - Ami Salán/Szalánt illeti, sok minden fiigg attól, hogy Benkő Loránd értelmezésének hány százalékát vehetjük végleges igazságnak (Mi a helyzet Zalán vezér neve és személye körül? MNy 91: 4, 1995, pp. 402-411.) A régi korszakok történetkutatásában ritkák a végleges megoldások, gyakoribb, hogy csak a fele. 327 Erdély rövid története, op. cit. p. 117. 328 Példának hozzuk fel a magyar királyi koronázási jelvények összegyűjtését évszázadokon keresztül, a gyűjtés befejeződését, majd évszázadok múlva 1849-ben vagy 1945-ben az elrejtésésüket. Mindkettő lehetett volna akár végleges is. 329 Bóna 1987, pp. 344-346 és 1599-1600. 330 Alföldi 1948, p. 1, további irodalommal: a csaknem 1500 éves apátság saját hagyománya szerint. 331 Zoltán Tóth: Attila's Schwert. Budapest, 1930, pp. 4-5, valamint pp. 207-208, 1. jegyzet. Tóth leszögezi, hogy erre a legendabeli suándékozásra legelőször Nagy Géza figyelt fel, éppen úgy, mint arra is, hogy az aacheni, azaz bécsi szablya és az Árpádok hajdani, Salamon anyja által elajándékozott kardja egy és ugyanaz: „Egy meglehetős kései hagyomány szerint ezt a kardot Harun al-Rasid khalifa küldte Nagy Károlynak. Nem tudom, mennyi hitelt tulajdoníthatunk e hagyománynak, de ha való is, a kard csak archaeologiai adalékul szolgálna ahhoz az összeköttetéshez, a mi volt a bagdadi udvar s aztán a Kaukázus, kozár állam és Közép-Ázsia közt. Mert a kard csak e vidékről kerülhetett Bagdadba. De az is meglehet, hogy az egész hagyomány csak a későbbi századokban keletkezett a kardról,...". Nagy Géza: Hadtörténelmi emlékek az ezredéves kiállításon. ArchErt 30, 1896, p. 350, *jegyzet. Tóth utal arra, hogy Nagy nyilvánvalóan nem ismerte (szerintünk csak nem említette) azt az osztrák munkát, amely ennek a hagyománynak a forrása volt: Chr. G. Murr: Beschreibung der ehemals zu Aachen aufbewahrten drey kaiserlichen Krönungs-zierden. Wien, 1801, p. 22. Tóth megemlékezik arról, hogy 1896 után Nagy Géza nekilátott, hogy egy nagy viselettörténeti munkában fejtse meg az Árpád szablya, azaz a bécsi szablya kérdéseit, amit Nagy turkesztáni-számánida eredetűnek tartott, eredetileg a khorezmi eredetű Abáké volt, és onnan került Aba Sámuel királysága alatt az Árpádok kincstárába. Attilához éppen az Árpádok Attila-tudata miatt kötődött. A további kutatásokban azonban megakadályozta Hampel József nézete, aki a szablyát jóval későbbinek vélte, 11. századinak, és a külfölddel rosszindulatú megjegyzésekkel ellátva ismertette meg Nagy Géza csak magyarul megjelent véleményét. Feltehető, hogy a millecentenárium alkalmas időpont, hogy igazságot szolgáltassunk Nagy Gézának, aki soha nem tudhatta meg, milyen nagy bölcsességet mondott ki a szablya közép-ázsiai származásával pontosan száz évvel ezelőtt. A kérdés jól mutatja azt is, hogy Hampel József milyen nagy rákfenéje volt a magyar régészetnek (lásd még a nagyszentmiklósi kérdést is, ahol ugyancsak Nagy Gézának volt, lett igaza Hampel csacskaságaival szemben). 332 Harmatta 1992, pp. 82-83. 333 Borgolte 1976. Vö. még Björkman 1965. 334 Borgolte 1976, p. 3. 335 Borgolte 1976, pp. 10, 36-38, 47, 52-53, 60, 63, 86-87, 132. -Björkman 1965, pp. 677-678.
