Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
804 MAKKAY JÁNOS kastélyban. Lásd M. R. Scherer: About the Round Table. New York, 1945/1974, pp. 20. és 34. Az avar hringus karoling-kori elképzelésébe nyilván egy ilyen arturi hagyomány is belekerült. Eredetileg azonban bizonyára a sokfalú iráni mitikus vár gondolatáról van szó. Például arról a hétfalú, köralakú várról, amelyben Kay Khoszrau csodás tálját is őrizték (lásd a 206. jegyzetet). Megfelel nekik a népballadák hétszeres vassal körülvett háza, vagy a háromszoros vasház: Vargyas 1960, p. 513. 206 Harmatta 1992, p. 90. 207 Erre a lehetőségre egyébként Harmatta előtt évtizedekkel már Camilla Trever felfigyelt Nagyszentmiklós kapcsán: László-Rácz 1977, p. 59. 208 Harmatta 1992 és 1994. 209 Harmatta 1992. - Harmatta 1994, pp.168-169. 210 Harmatta 1992, p. 91. 211 Bóna 1993, pp. 174, 205 és 210. A csatformájú csüngő nem lehetett a nyakperec tartozéka, ahogy Bóna véli. Hátoldalára a felirattal lásd Fettich 1940/1986, p. 243, VII. tábla la. - Fettich 1953, pp. 31, 51-53, XXVI. tábla 1-8. és XXVII, la. Nem mellékes, hogy mind Fettich, mind Bóna szerint a wolfsheimi csüngő és a Khoszrau-csésze díszítési rendszere, a rekeszek sakktábla-szerű elhelyezése szoros rokona egymásnak, illetve a Szeged-nagyszéksósi berakásos csészének. Fettich időrendi sora szerint a csüngő a legkorábbi, azt követte a nagyszéksósi csésze, mint pontuszi görög utánzat, és végül az ismét szasszanida műhelyből való Khoszrau-csésze. A Szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi lelet aranypántos facsészéjére, elektronpántos facsészéjére, rekeszes díszű csésze részére, talpas és hajdan kőberakásos elektroncsészéjére lásd Fettich 1953, XV tábla 1, XVI. tábla l-16a, XVII. tábla 1-la., illetve Bóna 1993,pp. 221 és 255, és 25. kép a 70. oldalon, és 90. kép a 127. oldalon (elektroncsésze töredéke), 26/1. kép a 71. oldalon és a 88. kép a 125. oldalon (aranypántos facsésze darabja), 26/2. kép a 71. oldalon (elektronpántos facsésze darabja), p. 255 és a 89. kép a 126. oldalon (talpas elektronkehely, hajdan kőberakással), a kehely vagy serleg perzsa rokonai üvegből: p. 235, és a 64a-c. ábrák a 144. oldalon. Bóna könyvének használatát szinte lehetetlenné teszi primitív ábra-, rajz-, kép- és táblaszámozása, és a listák követhetetlen bonyolultsága. - A fatestű és arannyal díszített, vagy inkább koponyatetőt mintázó arany csészékre lásd Bóna 1993, VII. tábla (Szilágysomlyó), továbbá Tóth-Horváth 1992, Abb. 72,1-2 és Abb. 74,1-6. 212 Harmatta 1986, pp. IX-X. 213 Ibid., p. IX. 214 Werner 1984, p. 9,Tai 6. - Trever-Lukonin 1987, a 6-7. színes táblák, valamint p. 107, no.2, és p. 126, no. 19. nem említik a feliratot. 215 Trever-Lukonin, 1987, p. 126, no. 19,1-6. 216 Werner 1984, pp. 11-12, és 34, Taf. 9,21, Taf. 8,18-19, Taf. 10,22, és végül Taf. 5. -Trever-Lukonin 1987,p. 126, No. 19, valamint a 61-68. képes táblák, további irodalommal. — Feltűnő az arany edények és ékszerek hiánya a szászánida emlékanyagban, Kuvrat edényein kívül a Khoszrau-csésze és a Wolfsheimi csat ismert: Ph. Grierson in Ecclesiastical silver plate. Washington D. С., 1993, p. 142. 217 Werner 1984, pp. 38-40. 218 Werner 1986, p. 18. 219 Werner 1984, p.12. - J. V Baran-A. A. Kozlovskij: Die Nomaden der südrussischen Steppen im 1. und beginnenden 2. Jahrtausend n. Chr. In Gold der Steppe 1991, p. 23-35. - A Glodoszü-ben talált töredékes edényhez lásd Harper 1991, p. 67, 3. jegyzet. 220 A Kuvrat-sírban talált aranykehely rajza: Lukonin 1977, ábra a 141. oldalon. 221 Van némi hasonlóság viszont az ovális szilkék között (Ada, Nagyszentmiklós, Vrap): Werner 1986, 5. ábra. 222 Deér 1965, pp. 786-790. 223 Alföldi 1948, p. 14 és 27. - Vö. Werner 1986, pp. 60 és 68. 224 Werner 1986, p. 60, a 174. jegyzet. 225 Az adatok Trever-Lukonin 1987, pp. 107-127 után. 226 Nagy Géza már 1901-ben (!) kimutatta, hogy a permi kormányzóságba került szászánida tálak, illetve érmek zöme mely perzsa uralkodók idejéből származik. Ezek alapján úgy látta, hogy Justinianus és I. Khoszrau (pontosam I. Kávád és I. Khoszrau között, 526-532 között), illetve Heraclius és II. Khoszrau háborúi alatt (621-628 között) volt lehetséges, hogy nomádok hozzájuthassanak az edényekhez és az érmekhez. Nagy Géza: Népvándorláskori túrán öltözet. ArchErt 35, 1901, p. 318.
