Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
78 PETRI EDIT A harmincad körüli viták miatt a Magyar Kamara a vármegyéket jelentéstételre szólítja fel, kikérve a harmincadosok véleményét is. A beérkezett jelentések alapján ajánlja a Magyar Kamara 1722. február 3-án az udvari Kamarának, hogy azt árulhassák vásáron kívül is a görögök, amit a magyarországi kereskedők nem árulnak, de a valódi és állítólagos török alattvalók közti különbség figyelembevételével. A Portától tartó Udvari Kamara kissé elhamarkodott rendeletét megszorítani szándékozó magyar hatóság javaslata mellé három, alapos munkával készült kimutatást is mellékelt a török alattvalók vásárokon kívül eladható árucikkeiről. Az 1. kimutatás felsorolja azokat a cikkeket, amelyeket a törökök Magyarországra be szoktak hozni. A 2. kimutatás azokról az árukról készült, melyeket a vásárokon kívül a török kereskedők mennyiségre való tekintet nélkül adhatnak el, hiszen rajtuk kívül más nem árul ilyeneket. A felsorolásban déligyümölcsök, kávé, karmazsinbőr, török szőnyeg, paplan, török szövetek, abaposztó szerepelnek. A 3. kimutatás pedig a 1/2 és 1/4 mázsánként vásárokon kívül is eladható árukról szól, mellette feltüntetik azt a harmincadot, amit a magyar kereskedőktől szednek ezek után. A török alattvalók csak a 3%-ot fizetik le ezek behozatalakor.2 0 A Magyar Kamara ajánlatát az udvari Kamara elfogadta s a török alattvalóknak a vásárokon kívül „alla minuta" kereskedését újra eltiltotta. A török alattvalók kereskedésének korlátozását célzó rendeletek végrehajtása valójában csak a hazai kereskedőknek állt érdekében, akik szívós küzdelmet folytattak az egzisztenciájukat veszélyeztető konkurencia ellen. Csakhamar belátták, hogy csak úgy tudnak eredményt elérni, ha szervezetten veszik fel a harcot. A küzdelem élére az országgyűlések színhelyén működő pozsonyi kereskedőtársaság állott. 1722 novemberében alsó és felső-magyarországi „Einheimischer bürgerlicher Kaufmannstande" néven panaszbeadványt juttattak el az országgyűléshez, ebben összefoglalják a hazai kereskedők panaszait. Elsősorban azt kifogásolják, hogy a török alattvalók csak a 3%-os vámot fizetik a pozsareváci szerződésre hivatkozva, harmincad fizetés nélkül boroszlói, lipcsei és bécsi árukat is árulnak. A pozsonyi vásárokat látogató kereskedőktől a helybeli kereskedő céh bizonyos „Gebühr der Abfindungsumme"-t szedett. A befizetések nyilvántartásából derül ki, hogy sűrűn megfordultak ezeken a sokadalmakon a kecskemétiek is. A távoli országok felsorolásában külön fel van tüntetve Macedónia is, így bizonyítottnak vehető, hogy Kecskemétről jöttek között görögjeink is ott voltak, annál is inkább, mivel itt — viszonylag közel — megtalálhatták a nekik ugyan tilalmas bécsi, lipcsei, boroszlói és más származási helyű áruféleségeket. Ugyanitt értékesíteni tudták a törökországi és más hazai portékákat is.21 Az erőteljes nyomásra Ш. Károly 1725. április 12-én kiadott egy királyi leiratot, amely nem felelt meg a kereskedelmi szerződés szellemének. „Minthogy tudomására jutott, hogy a török alattvalók már annyira kiterjesztették üzletkörüket, hogy már vásáron kívül kicsiben is házalnak az árukkal, s mivel ez a vámjövedelmek nagy hátrányára szolgál elrendeli hogy a törököknek csak török áruval és csak nagyban szabad kereskedni. Ha a török alattvaló vásáridőn kívül házal
