Századok – 1996

Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733

800 MAKKAY JÁNOS 131 Scott Littleton 1982, p. 264. - С. Scott-Littleton-Linda A. Malcor összefoglalása a kérdésről - From Scythia to Camelot. A radical reassessment of the legends of King Arthur the Knights of the Round Table and the Holy Grail, New York-London, 1994, 401 p. - nem volt még a kezemben, de első ismertetése szerint (JIES 23, 1995, pp. 226-228) a korábbi tanulmányok érveinek bő 1ère eresztett tárgyalása. Geoffrey of Monmouth: História Regum Britanniae, X, 6 és X, 9. 132 Nickel 1975, pp. 1-28. 133 Lehet, hogy ezzel függ össze az a sárkány, amely a winchesteri zsoltáros könyvben Hitvalló Eduárddal, az utolsó előtti angolszász királlyal (1042-1066) összefüggésben szerepel: Wild 1962, Abb. 10. 134 Nickel 1975, pp. 2-3 és 11. A modern és tudományos keltológia szerint tisztán kelta eredetű szóösszetételről van szó: penn 'head' + dragwn 'leader' azaz egy 'főparancsnok, vezér' jelentésű szóról. A Nickel által javasolt két etimológia, azaz Pan Draco 'Dragon prince', valamint egy türk tarkan/Aba Tarqan -» Tarchont/Tarquinius -» ban-tarkan -» Bandragan -» Pendragon levezetés nekem amatőr megközelítésnek látszik. Nickel nyilván sokkal képzettebb művészettörté­nésznek, mint nyelvésznek. 135 Nickel 1975, p. 33 és Fig. 2. — Le Morte d'Artur, Caxton's Malory, ed. by J. W Spisak. Berkeley and Los Angeles, 1983, I, p. 124, Book five, i2 recto (4). Tellér Gyula fordításában: Artúr „csudálatos álmot látott: iszonytató sárkány fojtogatta népe legjavát; napnyugat felől röpült elő a sárkány, feje azúrzománcos, válla aranyragyogású, hasa-pikkelyzete csudaszín, farka csupa libegő­lobogó, lába tiszta fekete, s karma mint a sárarany. Rettenetes tüzet fújt pofája, akárha földek-vizek tűzben állanának". Arthur királynak és vitézeinek ... históriája. Budapest, 1970, p. 81. Nyilván ilyenek voltak a rómaiak elleni csatában felállított sárkányok is (lásd a 131. jegyzetet!). 136 Nickel 1975, Fig. 13 137 Philip Dixon: Barbarian Europe. Lausanne, 1976, Fig. 110, egy, a svájci Szent Gallen kolostorban őrzött kódex után. — Fettich Nándor: A bánhalmi avar leletekről. SzMMÉ 1984-1988, pp. 124 és 128. 138 Nickel 1975, pp. 6-7. 139 Ibid. p.12. 140 Ibid. p. 12, és Fig. 14c. 141 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, vol. I. 2. kiadás, Bp., 1984, s.v. bátor, p. 258. 142 Tös und Monyuk. Central Asiatic Journal 16, 1972, 15 sqq. 143 Nickel 1975, p. 17, és a 62-63. jegyzetek. 144 Makkay 1995d, pp. 28-30. 145 Lásd Yatzenko 1993, Fig. 2., továbbá Bóna 1980, pp. 70-73, és 18-21. ábrák. Jegyzetei között nincs nyoma, hogy ismeri II. Nickel tanulmányát: Tamgas and runes, magic numbers and magic symbols. Metropolitan Museum Journal 8, 1973, pp. 165-173. 146 A 16. század közepén a monda még élő hagyomány volt, mint azt Székely István Világ­krónikájából tudjuk (Bp., 1960, 167v - 168r.). Az adatra Demény 1992, p.8. 147 Vargyas Lajoson kívül kivétel Dobos Ilona kandidátusi disszertációja, amely tudtommal nem jelent meg nyomtatásban, és amelyet, sajnos, csak László Gyula könyvéből ismerek: Dobos Ilona: Történeti mondáink legkorábbi rétege. Budapest, 1974. Vö. László 1993, p. 41. Dobos Ilona a Nagy Károly- és a Cid-mondakörben, továbbá az iráni mondakörben talált a Szent László-legen­dával kapcsolatos rokonvonásokat. Eckhardt Sándor nagy tanulmányában [1940/1986, p. 176.] azonban nem ismerte fel ezt az összefüggést, hiszen Szent László nevét csak az Ösgestával kap­csolatban említi. 148 Demény 1992, p. 19. 149 Sir Thomas Malory feljegyzésében, Morte d'Arthur, J. W. Spisak op. cit. 1983, I, p. 70, Book two, 10, 31: Balin, the Knyght with Two Swerdes. v.o. Nickel 1973, p. 141. Nickel szerint ez a történet főbb vonásaiban a magyar Molnár Anna ballada lényeges összetevőit mutatja. 150 Nickel 1975, pp. 4-5, és Fig. 3. - Lásd még Nickel 1973, p. 138. 161 Vízkelety András például, aki részben a germanisztika felől nézi a kérdést (László 1993, p. 41), szemmel láthatólag nem tud erről az összefüggésről: Nomád kori hagyományok vagy udva­ri-lovag toposzok. Irodalomtörténeti Közlemények 85, 1981, pp. 253-275, és legutóbb A legkedvel­tebb szentünk. Élet és Tudomány 50: 50, 1995. dec. 15, 1579-1582. Nincs nyoma ilyen utalásnak Eckhardt kitűnő munkájában sem: 1940/1986, pp.175-178, ott, ahol a Waltharius manu fortis-ról ír. Pedig fel kellett volna, hogy tűnjön neki, hogy Attila fájlalja, amikor felesége levágja a már megkötözött Hägen fejét (p. 178). A Szent László-legendában László a hajánál fogja a legyőzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom