Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 801 kun vitézt, s a lány vágja le a fejét, ráadásul esetenként a kun görbe kardjával. A sebezhetetlen hőst ugyanis csak a saját fegyverével lehet megölni. Demény 1992, pp. 16-17. - Nem említi vagy nem ismeri a Waltharius és a Szent László-legenda eme hasonlóságát Bóna István sem: 1993a, passim. Dienes István volt az egyetlen, aki némileg más összefüggésben — két kard használata — tudott a Waltharius-történetről: ArchÉrt 96, 1969, p. 120. A Waltharius-kérdéshez E. E. Ploss (szerk.): Waltharius und Walthersage. Hildesheim, 1969. 152 A Waltharius-1 feltehetően örökre elveszett germán előzmények alapján az a latin szöveg őrizte meg, amelyet egy svájci szerzetes, I. Szent-Galleni Ekkehart (meghalt 973-ban) jegyzett le. Mások szerint egy Geraldus nevű strasbourgi szerzetes latin nyelvű epikus költeménye (lásd Eckhardt 1940/1986, p. 175). Múlt századi közléseire és tartalmi kivonatára lásd Nickel 1973, pp. 138-139, 10. jegyzet. Idézetünk K. Strecker szövegkiadása után: Die lateinischen Dichter des deutschen Mittelalters. MGII, Poetarvm Latinorvm Medii Aevi VI/I. Weimar, 1951. Hildegund arany csészéjére lásd Nickel, 1975. p. 5, illetve Strecker 1410. és 1424. sorok, a fegyverek fára akasztására Nickel 1973, p. 139, ill. talán a 960. sor. 163 Eckhardt 1940/1986, p.175. 154 Nickel 1973, p. 138, 12. jegyzet. 166 Nickel 1973, p. 138, 12. jegyzet, további forrásadattal. Waltharius, 336-338. sorok 166 Ez előfordul a Szent László-legendában is, a bántornyai freskón, ahol a kun fejét cirógatja a lány. Demény 1992, p. 18. 157 Fontos felfigyelnünk itt arra, hogy Bóna István Kézai hun-történetének fontos szerkezeti elemeit a frank-avar háborúk csatáiban, különösen a 791-es cezumauri csatában találja meg: Bóna 1973, pp. 154-155. Innen már csak egy lépés (lett volna) Kézai Simon hun történetének némi rehabilitálása. Érdekes, hogy a Waltharius-legenda a hunokat Avares, Avaranses-nek nevezi: Nickel 1973, p. 138, 12. j. 158 A felfedezés egyszerű volt: az adatok egy bizonyos Szabó Györgytől, a Robert Lehman Gyűjtemény múzeumi őrétől származnak: Nickel 1973, p. 142. 159 Ő is úgy járt tehát ezzel a felfedezéssel, mint a két székely, Nagy Géza és László Gyula munkáit következetesen mellőzve sokan mások, M.E Gijaznov, vagy V Dvorákova, akik újra és újra felfedezték a spanyolviaszkot, nem akarva tudni arról, hogy László Gyula már 1943-ban részletesen írt a kérdésről. Az adatok László 1993, pp.35-41. Hasonló, páros veretekre, amelyeket kardhüvelyre szerelt föggesztőknek vél, lásd Nickel 1973, 15-16. képek. A p. 138, 12. jegyzet szerint a magyar huszárok a 17. századig két karddal mentek a harcba: bal oldalt egy scimitar, görbe és rövid vágó-kard függött az övükről, jobb térdük alatt pedig ott volt a nyergen egy szúrókard. 160 1975, 3. ábra, és p. 5. 161 Nickel 1973, p. 139, hivatkozással M. Rostovtzeff tanulmányára: The Great Hero of Middle Asia and his exploits. ArtAs 4, 1930-1932, pp. 99-17. - Gold der Skythen aus der Leningrader Eremitage. Ausstellung der Staatlichen Antikensammlungen am Königsplatz in München, 1984. München, 1984, Nr. 83, pp. 155-156, 83. tábla. 162 Ibid. 163 Munkácsy Mihály + ng [Nagy Géza] könyvismertetése: Orosz műemlékek és régiségek. Kiadják gr. J. Tolstoj és N. Kondakov, I-VI. kötet. Szentpétervár; 1889-1899. ArchÉrt 47, 1913, p. 260. 164 László 1993, p. 24. 165 Szent Lászlónak a kunnal való viaskodása a cserhalmi-kerlési ütközet után oly közismert, hogy nem szükséges ismertetni. Az archaikus változat a 14. századi krónika-kompozícióban maradt fenn: László király emlékezete p. 37, cap. 103. A változatokra lásd Demény 1992! A pihenési jelenet, mint arra már Nagy Géza utalt, nem szerepel a történetekben. Nem ismeri Bonfini sem: Rerum Ungaricarum Decades 2.3.128-133. 166 Az adatokat lásd László 1993, pp. 9, 26, 30, 32, 41, 98, 186, 201-202., mindenütt további irodalommal. 167 Yusupov 1985, 91., 103. és 181. képek. Feltűnő, hogy a fegyverek Sirinhez is tartozhatnak. A Khoszrau-val kapcsolatos jelenet bizonyára nagyon régi perzsa hősénekre megy vissza, amely a pihenés jelenetét igazi lényegének megfelelően szerelmi együttlétként énekelte meg. Nem lehet véletlen,hogy egy iráni eredetű hősének kései változatában is a férfi főszereplő még mindig II. Khoszrau sáhinsáh. A pihenési jelenet iráni eredetét ezek az adatok is megerősítik. 168 László 1993, pp. 24-44 és 183-196, különösen 24-27, 35-42, 203-204. 169 László 1993, pp. 35 és 38.
