Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 783 figurális kompozíciói, a pikkelyes páncélú kopjás lovas, baljával üstökénél fogva cipelve maga után összekötött kezű foglyát, az emberarcú koronás griffen ülő s hátrafelé párducra nyilazó pikkelyes páncélú fejedelem, a meztelen leányt magával ragadó kiterjesztett szárnyú sas, ugyanez abban a változatban, hogy a meztelen alak itatja a sast, a dámvadat marcangoló griff, emberfejű szárnyas oroszlánon nyargaló szakállas, és lótestű emberen nyargaló csupasz arcú ember, békát fogó gólya stb. annyira elütnek az európai emlékektől, hogy az analógiákat Ázsiában kell keresnünk. Az egyes jelenetek nagy rokonságban vannak a nemrégiben még alig ismert szibíriai szkitha-parthus-hunn kultura körébe tartozó figurális kompozíciókkal, úgy hogy itt kell keresni a Nagyszentmiklósi kincs eredetét, azzal a megjegyzéssel, hogy amaz durvább kivitelű, míg emitt az indiai befolyásnak vannak nyomai.... Mindenesetre fejedelmi kincs volt, mely nemzedékről-nemzedékre szállt. Egyes nyomokból következtetve, valamelyik hunn-bolgár fejedelmi házé volt s utolsó tulajdonosa valószínűleg a Szt. István által legyőzött marosmelléki Ajtony volt,...". Mintha 1907 és 1987 között semmi sem történt volna az ügyben! Az viszont tény, hogy az állandóan emlegetett szászánida-párhuzamok módszeres elemzésére mindmáig nem került sor. Még Alföldi András cikkeiben sem. Azokról a motívumokról van elsősorban szó, amelyeket már Nagy Géza felsorolt. A 2. korsó győztes fejedelme, páncélba öltözött lovasa a zászlós lándzsával bal kezében férfit hurcol, a nyeregből pedig a fogolyhoz hasonló arcvonású férfiú levágott feje csüng alá. A lovas kengyel nélkül lovagol.29 2 Az ábrázoláson semmi olyan nincs, ami csak vagy főleg 7-9. századi onogur vagy kárpát-medencei avar ábrázolás vagy készítmény lenne, és egyáltalában nem olyan, amilyennek Bizánc a türköket elképzelte.29 3 (Alighanem ezért csodálkozott Zimarkhosz Szizavulosz sátraiban az edényeken: nem olyanok voltak, mint amilyennek Bizánc a türköket elképzelte.) Ezzel szemben a lemezpáncél, a sisak, a levágott fej, a fegyvertelenség, a kengyel, sőt a nyereg hiánya kimondottan egy ilyen késő avar kori vagy bizánci attribúció, készítés, rokonság ellen szólnak (késő avar kori lemezpáncélt egyébként nem ismerünk), és egyúttal iráni, szászánida-perzsa vagy alán-perzsa rokonságot sugallnak. A páncélzatról fentebb bőven volt szó. Az orlati alán harcos nyergéről levágott emberfő csüng (12. és 13. táblák, a 6. harcos). Van olyan iráninárt hősi történet, amely elmondja, hogy a győztes a megölt ellenfél fejét a nyergére akasztva tér haza: „Szoszruko levágta ellenfele fejét, átfúrta a fület, nyergéhez kötözte, elvitte, és anyja lába elé hajította."29 4 A győztes fejedelem fémsisakját oldalt pedig két coboly-fark díszíti, ahogy azt a korai hiungnu lovasokon a kínaiak megfigyelték.29 5 Az ábrázolás témájának azonban az általam ismert szászánida fémedényeken nincs igazi párhuzama. A 2. korsó következő jelenetén szárnyas griff vagy szenmurv teper le dámszarvast. A jelenet a szászánida edényeken két részben ismerhető fel: külön látjuk a griffet, és külön a szarvast vagy őzet, de művészi kivitelük szinte azonos.296 Ismert viszont jó párhuzama grúz területről a 4. századból (! - lásd a 311. jegyzetet!) Ebben a jelenetben a sumerekig visszamenő hagyatékot keresni természetesen a sumer-magyarológia malmára hajija a vizet.29 7 A 2. korsó 3. korongján az „égi vadászat" jelenete van, a lemezpáncélba öltözött király vagy fejedelem hátrafelé nyilaz egy párducra, miközben emberarcú,
