Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
784 MAKKAY JÁNOS bajszos és koronás szárnyas oroszlánon ül.29 8 A hátrafelé nyilazó vadászó fejedelem a perzsa ezüsttányérok egyik igen kedvelt témája,29 9 de igaza van Lászlónak abban, hogy a nagyszentmiklósi vadász nomád módra nyilaz. Ezeknél a részleteknél azonban talán fontosabb, hogy az emberfejes oroszlánnak szinte tökéletes párhuzama van a szászánida birodalom peremvidékéről, a baktriai kusán birodalom területéről, Kr. u. 1-3. századi ábrázolásban, amely valamilyen griff és emberfejes oroszlán kettősét ábrázolja (7. tábla 2).30 0 Az oroszlántesthez tartozó emberarc eme pontos párhuzama időben jóval közelebbi a szászánida művészethez, mint az akhaimenidák magas koronájú emberfejes oroszlánja, jóllehet abból származhat.30 1 Nem is beszélve arról, hogy a nagyszentmiklósi emberarcú oroszlán fején királyi korona van, amely két elemét is mutatja Péróz (459-484) vagy III. Jazdagird (632-651) koronájának: a négy elemből — abroncs és lépcsős alapzat, két griffszárny, a lépcsős alap tetején újhold, benne Péróznál napkorong, Jazdagirdnál csillag302 — megvan az újhold és a szárnyak. Olyan magas rangú valaki tehát, aki minden, csak nem szászánida uralkodó. Ilyen ábrázolás Khorezmtől és a Dél-Kaukázustól nyugatra és északra, a 7. századnál később sehol és soha nem készülhetett, beleértve a nagyszentmiklósi 2. korsót is. A nagyszentmiklósi 2. korsó negyedik, és a 7. korsó elülső és belső oldalán látható ábrázolásokról30 3 lényegében felesleges is beszélni, hiszen az „égberagadás" jeleneteinek olyan kiváló, mondhatjuk tökéletes párhuzama van a szászánida művészetben, amely feleslegessé teszi más, görög, bizánci hasonlóságok és előképek keresgélését, és főleg egy olyan álláspont képviseletét, miszerint „nem tudunk dönteni afelől, hogy honnan származott át [az égberagadás] képének sejthetőleg a régmúltból hagyományozott formája".30 4 A remek tál azonban nem egy Cserdyn nevű helységben került elő,30 5 hanem a Permi kormányzóság Anyikovszkaja nevű falujában, csak a cserdyni járási múzeum közvetítésével jutott az Ermitázsba. Keltezését 600-650 közé teszik, és közép-keleti készítménynek tartják.30 6 A részletfelvételeken és részletrajzokon látható mesés állatoknak, griffeknek és egyebeknek30 7 szintén kiváló párhuzamaik vannak a szászánida edényeken. így a 19. szilke 4. és 6. mesebeli állatának.30 8 Különösen fontos a 20. csésze lótestű, de négy grifflábú, griffszárnyú és griff-fejű keveréklényének szinte tökéletes párhuzama, a kidolgozás egyes részleteinek eltérései ellenére, a 7.század első felébe keltezett tálon.30 9 Hasonlóképpen igen jó párhuzama van a 15-16. számú tálacskák közepén lévő korong mesebeli állatának a 6. század végéről, a 7. század első feléből.31 0 A 2. korsó és a 21. csésze állatküzdelmi jelenetének valóban pontos párhuzama látható egy Azerbajdzsánban talált dél-kaukázusi típusú 4-5. századi ezüsttál fenékkorongján.31 1 Végül ugyancsak jó párhuzamaik vannak a rakamazi korong madarának lábai között lógó madaraknak is.31 2 Vegyük mindehhez hozzá azt, amit Füzes Miklós állapított meg a nagyszentmiklósi kincs ábrázolásainak növényvilágával kapcsolatban: a növények elterjedési területe a Volga deltavidékére vagy esetleg a Kaspi-tó délnyugati partvidékére jellemző (pl. a káspi lótusz).313 Ebből jómagam nem azt a következtetést vonnám le, mint amit a kiváló szerzőpáros: az embertan, állattan és a növénytan eredményei azt látszanak bizonyítani, „hogy az edények vagy a Volga vidékén vagy esetleg a Káspi-tó délnyugati partvidékének területén készültek.... Ehhez a régész-történész csak annyit
