Századok – 1996

Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733

A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 777 A sztyepp nomádjainak és más barbároknak a főnökei egyébként mindig is a civilizált világból szerezték be trónszükségletüket. Már II.Constantius császár aranyos trónusát elrabolták a szarmaták (Sarmatae limigantes), amikor Acimincumnál (Titel környékén) egy magas földhányásra épített emelvényen elhelyezett trónján ülve fogadta őket. Az egyik szarmata által adott jelre azonban (a császár felé hajította csizmáját) a tömeg vad üvöltéssel megtámadta az emelvényt, és a császárt csak lélekjelenléte és gyors lova mentette meg. A barbár áradat pillanatok alatt lemészárolta a testőröket, „Az aranyos kárpittal díszített császári szék a támadók könnyű zsákmánya lett."263

De már a Kr. e. 7. és 6. század fordulóján megszereztek a Közel-Keleten háborúzó szkíták egy rekeszes és oroszlánokat ábrázoló színarany díszítésű trónust. A híres Kelermes-kurgánban előkerült trón valamilyen későasszír-újbabilóni királyi palotából került a szkíták kezére.26

4

Nem hagyhatjuk itt említés nélkül, hogy van olyan nézet, amely szerint a Zöldhalompusztán egy szkíta kurgánban talált arany nyakláncot a közép-keleti hadjáratokon a szkíták zsákmányolták és hozták a Kárpát-medencébe.26

5 Harmattához lényegében hasonló hátteret rajzolt fel Deér József az avar kagán hatalmas kincstárának a kialakulásáról és sorsáról, amikor annak a frankok általi kirablásával és megszerzésével foglalkozott.26

6

Kuber általi esetleges kirablásáról már volt szó. Einhardus sorai felhalmozására vonatkoznak:26

7

omnis pecunia et congesti ex longo tempore thesauri direpti sunt neque ullum bellum contra Francos exortum humana potest memoria recordari quo Uli magis ditati et opibus aucti sint. Quippe cum usque in id temporis репе pauperes viderentur, tantum auri et argenti in regia repertum, tot spolia praetiosa in proeliis sublata, ut merito credi possit hoc Francos Hunis juste eripuisse quod Huni prius aliis gentibus injuste eripuerunt. Deér értelmezése szerint pénzekből (pecunia) és más arany- és ezüst értékekből állott a kagáni kincs egyik része. A másik, amely korábbi kagánok kezén hosszú ideig gyűlt össze, a pénzforgalmat még nem használó keleti nomád népek kincsfelhalmozási szokásairól tanúskodik. Az ő kincseik nemcsak a ménesek és gulyák voltak, hanem prémek is, amelyekhez részben vadászattal, részben az erdős zóna és a déli magas kultúrák közötti közvetítő kereskedelem révén jutottak, továbbá selyem a Kína, Perzsia és Bizánc között részben általuk továbbított forgalomból. A legfőképpen kedvelt tárgyak azonban az arany és ezüst edények voltak, amelyeket háborúkban zsákmányoltak, vagy ajándékként kényszerítettek ki szomszédos népekből. Egy ilyen módokon felhalmozott kagáni kincsgyűjteményt láthatott a nyugati türk kagán udvarában 568-ban vagy 569-ben a bizánciak követe, Zimarchosz (lásd fentebb!). Ki volt téve a kagán ezzel annak, hogy kincseit egy ellenség alkalmasint megszerezheti, de mégsem bocsájtotta áruba, nem kótyavetyélte el. Amíg uralmon maradt a nomádok bizonyos csoportja fölött, addig fokozatosan halmozódott ilyesféle vagyona is, mégpedig a legyőzöttek kincseiből, akik hasonló módon jutottak hozzá. Egy olyan hatalmas uralkodó réteg tehát, mint a belső ázsiai avaroké is volt, uralmának tetőpontján csaknem az egész styeppi világ összes nemesfém kincsét megszerezte, és egy részét bizonyára magával tudta hozni Európába. Ott pedig tovább növelte azokkal, amelyek Sirmium, Singidunum és Friaul elfoglalásakor és 617-ben Konstantinápoly alatt a kezébe kerültek, valamint az évi 80 ezer, majd 120 ezer arany adóból 626-ig. Az ekkor