Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
766 MAKKAY JÁNOS tak, egy csodálatos köralakü várban éltek, amelynek hét fala volt: aranyból, ezüstből, acélból, bronzból, vasból, kristályból és drágakövekből.205 Ebben a várban őrizték a mitikus király, Kay Xusrô „csodás erejű tálját, amelyben látni lehetett az egész világot". A két monda számos eleme közötti párhuzamok alapján nem nehéz „felismerni a hasonlóságot... a csodatevő Grál és Kay Xusrô csodás erejű tálja között". Ezért feltehető, hogy „a Grál-legenda lényeges elemei a Kayanidák és a Xusrö-tál történetének irodalmi feldolgozására vezethetők vissza". Különböző keleti és hispániai szálakon keresztül ez jutott volna el Wolframhoz. Chretien de Troyes szerint a Grál színtiszta aranyból van, csillogó és szikrázó drágakövekkel díszítve (akárcsak a Khoszrau-csésze),206 és ugyanolyan tulajdonságokat tulajdonítanak a Grálnak, mint a irániak a legendák szerint a Khoszrau-csészének, illetve annak a hét fallal körülvett, valójában soha nem létezett királyi palotának, ahol a csészét őrzik: biztosítja a mindennapi kenyeret, meghosszabítja az életet, mágikus ereje minden Nagypénteken (Iránban a Nourűz nevű tavaszünnepen) megújul,20 7 amikor egy galamb száll le az égből, és egy fehér ostyát tesz a csészébe. Mindkettőt egy-egy királyi család őrizte hegyi várában, a Grált az Anjouk a csodakastélyban: le Chastelmarveil. Mindezek a hasonlóságok túl szorosak és számosak ahhoz, semhogy véletlenekkel vagy egymástól független párhuzamos alakulásokkal magyarázhatnánk őket. Minden arra utal tehát, üja Harmatta, hogy a Grál legenda keletkezése a Khoszrau-kehellyel kapcsolatos iráni képzetekben keresendő.20 8 Hiszen a forrásul szolgáló iráni adatok között tárgyi valóságként ott van a Xusrö-kehely, amely Nagy Károly és a karolingok kincstárában volt. Ez egy 30 vagy 28 cm átmérőjű remekmű, amelynek közepén ott van a Xusrö Anösruván, azaz I. Khoszrau Anusírván (531-579) portréját ábrázoló hegyi kristály. (Tudjuk, hogy a csésze ennél jóval korábbi, és fentebb említett pontosabb keltezése alapvető fontosságú sorsának megállapításában.) Harmatta ezzel kapcsolatos véleményét csaknem szószerint idézzük (a nem perzsa nyelvész számára érthetetlen és fölösleges diakritikus jelek nélkül): „A tál talpgyűrűjének belső oldalára feliratokat karcoltak be, éspedig 5 pehlevi (középperzsa), 1 hephtalita és 1 arab feliratot. Ezek segítségével tisztázni lehet a tál történetét. Készült Xusrö Anösruván, azaz I. Khoszrau (531-579) számára, s a szászánida sáhinsáhok féltett kincsei közé tartozott, amelyet az utolsó szászánida, III. Jazdagird az arabok elől menekülve is magával vitt keletre, Szisztánba, majd Nisápurba, ahol Adur Burzén Mihr szentélyének ajánlotta fel, de azután mégis magával vitte tovább Mervbe. Itt került sor a nyugati türk Tirek tarkhán, a badhgési hephthaüta uralkodó seregeivel való találkozásra, és Jazdagird halálára 651-ben. A tál egy hephthaüta előkelő, a török nevet viselő Irk Ar birtokába jutott, a szászánida kincstár más darabjai pedig a türkök kezébe. Badghés vára azonban, a hephthaüta fejedelmi központ 703-704-ben az arabok kezébe, a szászánida kincsek pedig a kalifa kincstárába kerültek. így küldhette el a remekmívű csészét Harun al-RasId kalifa valamelyik követségével Nagy Károlynak ajándékba. A Saint Denis apátság krónikái szerint a tálat Kopasz Károly karoling uralkodó
