Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
762 MAKKAY JÁNOS IV. Az Árpádok ékköves aranycsészéje és a szászánidák díszedényei Az osztrák évkönyvek bécsi folytatásai 1276-nál jegyezték fel, hogy IV Béla halála után egyik leánya a nyolc közül, Macsói Anna hercegnő a királyi kincstárból illetéktelenül (?) vagy Béla sugalmazására Prágába vitte az Árpádok ama kincseit, amelyek ott részben már Attila király óta őriztettek. Csakhamar megindultak azonban egy dunai szigeten a tárgyalások II. Ottokárral a koronát is magában foglaló értékek visszaadására: pro mittens rex Boemie memorato regi Ungarie omnes thesauros reddere, quos aliquando amita ipsius regis Ladislavi Anna regina de Mazowe asportaverat eique tradiderat, videlicet duas coronas aureas et sceptra regalia, ас preciosissimam amphoram auream nobilissimis gemmis undique adornatam mire pulchritudinis, et alia quam plura clenodia aurea que a tempore regis Ungarie Attile, et ab aliis successoríbus suis usque nunc in Ungaria fuerant conseruafa.187 A kincsek elszállítása csak 1270-ben történhetett meg, mert IV Béla 1270. május 3-án halt meg. Szűcs Jenő posztumusz könyvében, amely sajnos forráshivatkozások nélkül jelent meg, egy ettől eltérő forrásváltozatot említ: rögvest IV Béla halála után (tehát 1270 kora nyarán) a király legédesebb leányának nevezett Anna macsói hercegnő [*1226-1270 után; n.b. Béla királynak nyolc lánya és két fia született!] sebtiben szekérre rakatta mindazokat a tárgyakat „országunk kincsei" (thesaurus regni nostri) közül, amelyekhez hozzáférhetett, s mintegy apja végakarata szellemében, Prágába menekült velük, vejéhez, a cseh királyhoz. A kincsek között (ez idő tájt kezdett kialakulni a hiedelem, hogy azokat „a magyar királyok Attila ideje óta gyűjtötték") ott volt két arany korona is, továbbá jogarok, egy kard, egy „szék", nyakláncok, korsók és egyéb értékes ötvösművek. Szűcs szerint valószínűtlen, hogy akár a szóban forgó koronák, akár a jogarok (sceptra regalia) valamelyike azonos lett volna a fehérvári bazilika kincstárában őrzött koronázási jelvényekkel. Az elhurcolt kard azonban már csakugyan az a régi koronázási kard lehetett, amely utóbb (1368) a prágai dóm kincstárában bukkan majd fel „Szent István kardjaként.... A hír hallatára István éktelen haragra gerjedt; állítólag magyarosan elkáromkodta magát".188 Az adat főleg abban különbözik az előbbitől, hogy szerepel benne egy szék, sella is. A forrás az V István és П. Ottokár között Pozsonyban 1271-ben kötött béke két okirata július 3-ról, illetve 14-éről. Eszerint V István végérvényesen lemondott az Anna által elvitt értékek egy részéről: Renuntiamus insuper iuri et actioni nobis et nostris heredibus competentibus de insigniis regalibus, corona videlicet, gladio, monili, sella, scutellis et aliis clenodiis ас thesauro delatis per dominam Annam in regnum Bohemorum,189 Ebben a szerződésben az egyik, II. Ottokárnak adott scutella bizonyára azonos a preciosissima amphora aurea nobilissimis gemmis undique adornata, mire pulchritudinis remek ékköves csészével (azt is bizonyítva, hogy a Szent László-féle scutella is ilyen csésze volt, jóllehet csak ezüstből)190 . Deér is közölte az elsőként idézett szövegváltozatot, amelyet a Continuatio Praedicatorum Vindobonensium anno 1266/1267 1276-ban jegyzett fel: Thesaurus et ornatus, videlicet duas coronas aureas... etc.191 Az Anna hercegnő által elvitt értékek nem a zágrábi Medvevárban őrzött hercegi vagy báni kincsek voltak, mint Szűcs vélte később, hanem az Árpádok fehérvári regáliái, és
