Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
746 MAKKAY JÁNOS tábla 1, 15. tábla). Mindegyikükön bőr és vas lemezpáncél van, amelyek szerkezetükben és szabásukban eltérnek egymástól (pl. nagyobb vaslemezek sorai, tetőcserepek módjára vászon vagy bőr vértre erősítve).9 6 A páncélok megoszlása nem követi a két csoportra bomlást. A 2. lovas előre döf igen hosszú lándzsájával, de egy sárkányos lobogót is visz, amelynek csak hátsó, nem fém része van, ami megfelel a tárgyalt sárkányos lobogók sivító és színes textiltestének (12. tábla 2 és 16. tábla). Sajnos, éppen ennek a részletnek a rajza nem teljesen világos (11. tábla 1). Annyi kivehető, hogy a zászló a sisakjához, a páncéljához vagy a nyergéhez volt erősítve, mivel mindkét kezével markolja lándzsáját. A kidolgozott fej nélküli sárkánynak a teste alul egy halfarokhoz hasonlít. Érdemes megemlíteni, hogy az igen hosszú, két kézzel tartott döfőlándzsa már a perzsa cataphractarii jellegzetes fegyvere volt, amit nemcsak Tacitus említ meg (a szöveget egyesek két kézzel forgatott hosszú kardnak, mások lándzsának tartják), hanem a Colonna Traiana is ábrázol.9 7 Ugyanakkor Kr. u. 3. századi szarmatakori ábrázoláson (a Don alsó folyása melletti Koszikában talált ezüstedényen) egyaránt előfordul könnyű fegyverzetű és pikkelypáncélos szarmata lovas is a két kézzel fogott hoszszú lándzsával.9 8 Pugacsenkova a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 1. század vége közé keltezte a sírt, de azért inkább a korábbira. A harcosok ethnikumát illetően közép-ázsiai — szogd — szarmatákra vagy szarmatoid irániakra [alánokra?] gondolt, és egyedüli tárgyi párhuzamként az Ermitázs sárkányfejére utalt.9 9 M. Y Goreük viszont a lemezeket érvek nélkül a Kr.e. 4. századba keltezte.100 Egyúttal hosszú listát adott azokról a legkorábbi pikkely- és lemezpáncélokról, amelyek Japántól Koreán, Kínán, Kelet- és Közép-Ázsián át egészen Délkelet-Európáig a Kr. e. 2. századtól a Kr. u. 8-9. századig előkerültek, vagy ábrázolásokból ismertek.10 1 Pugacsenkova és Gorelik is megemlítette, hogy a lekerekített vagy szögletes vaslemezekből öszszeszerelt steppei lemez- és pikkelypáncélok eredete a szkíta védőpáncélzatra megy vissza, de további részletekről nem írtak. A Fekete-tenger északi vidékein folytatott újabb ásatások ebben a kérdésben sok eredményt hoztak. A Kherzonészoszi területen Krasznij Podol mellett egy harcos kurgánsíiját tárták fel 1974-ben. A mellékletek között két szkíta vas lemezpáncél is volt a Kr.e. 5. és 4. század fordulójáról.10 2 A legkorábbi szkíta lemezpáncélok a 6. századból ismertek, és legalább 400 (!) előfordulásukról tudunk, de csak 60-70 hasonló szarmata kori leletről van adatunk.10 3 Ezt a páncéltípust a szkíta lovasság közel-keleti hadjáratai során ismerte meg és vette át, majd alakította tovább.10 4 Az átvétel elkezdődhetett már a szkíták elődeinek vagy katonai rétegének, a kimmer harcosoknak közel-keleti hadjáratain is. A kérdés eldöntése azért nem egyszerű, mert ha elfogadjuk, hogy a kimmer nyelvállapot nem más, mint a szkítaság egy korábbi, Kr. e. 10-8. századi állapota, akkor egyelőre nem tudunk pontos időhatárt vonni aközött, mi az, ami még kimmer, és mi az, ami már szkíta A kiindulási prototípus mindenesetre az asszír hadseregnél bevezetett páncélzat volt, egy nagyon fontos különbséggel: a szkíta pikkelypáncél fedte és védte a harcos és a ló testének a nagy részét, az asszír viszont a lovat nem védte.10 5 Az a tény, hogy a dák királyság virágkora (Burebistától Decebál haláláig) előtt Kelet-Európában, főleg a sztyeppi szkítáknál már széltében ismert volt a vas
