Századok – 1996

Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733

A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 747 lemezpáncél, több, mint valószínűvé teszi, hogy az ilyen páncélok használata a szarmatáknál/alánoknál nem feltétlenül vagy nem mindig közép-keleti perzsa eredetre vezetendő vissza.10

6

Másrészt viszont az is tény, hogy az achaimenida perzsa vagy a kelet-európai szkíta és szkíta-kori anyagból nem ismerünk sárkányos zászlókat. A tanulság ebből az, hogy ha a lemezpáncélt és a sárkányos zászlót együtt tekintjük úgy, mint egy adott iráni nép jellegzetes védőfegyver-típusát és harci szimbólumát, akkor ábrázolásaink és forrásaink legjobb, sőt egyedüli párhuzamának ma kizárólag csak a közép-ázsiai szarmatoid [talán alán] orlati harcosok páncéljai és sárkányos lobogója kínálkoznak. Ilyenformán a sárkányos zászló és a teljes vas lemezpáncélzatba öltözött lovasság együttes jelenléte Traianus dák háborúi idején a dákok oldalán (3. tábla 4) akár arra is visszavezethető, hogy a Kr. u. 1. század első felében közép-ázsiai alánok [szarmatoid irániak] jutottak el a Volga és a Dnyeper közé. Majd, amikor Diophatostól, VI. Mithridates hadvezérétől a század közepe táján vereséget szenvedtek, behatoltak a Dnyeper és az Al-Duna közötti területre is, ahol akkor már jazigok éltek.10

7

Végül pedig a jazigokkal együtt csoportjaik bejöhettek a Kárpát-medencébe is. Az alánok az eurázsiai sztyepp, a félsivatagos zóna és az elsivatagosodott Közép-Ázsia félelmetes hadi erejű és hírű nomádjai voltak már a Kr. e. 1. században. Az európai alánok eredetével számos eltérő elmélet foglalkozik. Vannak, akik szerint közép-iráni nyelvet beszélő, egykor az Észak-Kaukázusban élt szkíta vagy aorsz törzsek voltak a helyi őseik. Nem kell tehát számolnunk azzal, hogy messze keletről jöttek a délorosz sztyeppre. Mások a közép-ázsiai masszagétákra vezetik vissza őket, vagy az Altáj vidékén élt Pazürük törzsekre, sőt az észak-kínai Huszung vagy Jüe-csi népekre.10

8

Egy további elméletben a Kr. sz. körüli időkben az egy közép-iráni dialektust beszélő alánok egyes harcias csoportjai Közép-Ázsiában éltek, az Aral-tótól keletre lévő Alániában. (Dialektusuk azonban nem tért el lényegesen a tőlük nyugatra vagy jóval nyugatabbra élő szarmaták, jazigok vagy roxolánok nyelvétől.) így Orlat, a kurgánsíros temető éppen ezeknek a közép-ázsiai alánoknak a feltett területén van, és a nyolc harcost joggal tarthatjuk alán lovasoknak és gyalogosoknak. A Kr.u. 1. század elején — egyelőre ismeretlen okokból — ezek a közép-ázsiai alánok indultak el nyugat felé, és jutottak el a Volgától nyugatra eső sztyeppre. Majd közvetlenül a római-szirák háborút, Krisztus u. 49-et követően behatoltak a Don és a Dnyeszter közé, arra kényszerítve az aorszok, szirákok, roxolánok és királyi szarmaták törzseit, hogy maguk is nyugat felé törjenek.10

9

Nagyon valószínű, hogy alánok csoportjai csatlakoztak ezekhez a rokon, iráni dialektust beszélő, nyugat felé tartó törzsekhez. Iráni nyelvű lovasnépek bevándorlása a Kárpát-medencébe a Kr. u. 1. század közepe táján nyilván magával hozta az iráni típusú lemezpáncél és sárkányos zászló ismeretét is, jóllehet lemezpáncélokról egyelőre csak közvetett forrásokból tudunk, a sárkányos zászló esetében pedig főleg csak dákokkal kapcsolatos adataink vannak. Úgy gondolom, hogy ez a gondolatmenet a legegyszerűbb feltevéssor annak megmagyarázására, hogy sárkányos zászlók és a teljes testet borító lemezpáncélok miért figyelhetők meg a dák háborúk emlékein részben mind a dák és iráni csapatok (sárkányos zászló), illetve az őket támogató szarmata-alán segédcsapatok oldalán (páncélzat).