Századok – 1996

Történeti irodalom - Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában (Ism.: Nagy Mariann) III/701

704 TÖRTÉNETI IRODALOM 704 Balatonszentgyörgy község területén fekvő állomás a „Keszthely" nevet kapta, jóllehet 10 km választotta el a várostól. A Keszthely-Balatonszentgyörgy helyiérdekű vasút létrejöttében már nemcsak a Festetics család, hanem az 1844-ben a városba kerülő Reischl család is szerepet játszott. A család több tagja is hatással volt Keszthely életére: egyikük több mint 30 évig városbíró, a bíró unokaöccse pedig a század végén a város legnagyobb üzemét, a serfőzdét vezette, majd bérbe vette az uradalomtól Hévízfurdőt, amely ekkor vált európai rangú fürdővé, s kitűnően kiegészítette az 1870-es évek végétől fokozatosan kiépülő, idegenforgalmilag jelentős fürdőhellyé váló Keszthelyt. A város választójogosultjainak arányában is észlelhető ez a fejlődés: mert amíg 1878-ban a választásra jogosultak 100%-a, addig 1883-ban már csak 40%-a került ki a birtokosság köréből. Veszprémet, amelynek azelőtt jelentős gabona-, bor- és gyapjúpiaca volt, szintén elkerülte a déli vasút. V Fodor Zsuzsa szerint még a kiépülő nyugati vasút (Székesfehérvár-Celldömölk) sem tudta ellensúlyozni a déli vasút elszívó hatását. Már csak 1896 után, a Győr-Veszprém-Dombóvár helyiérdekű vasút létrejöttével lesz a város vasúti csomópont. Bár Veszprémet sem kerülte el az 1880-as évektől meginduló általános ipari fellendülés, melynek nyomán szűrposztó-gyár, cementgyár, téglagyár, vaj gyár létesült, a több mint 15%-os munkanélküliség következtében nagy számban vándoroltak ki mind a városból, mind a megyéből. 1906 után egy újabb fellendülést élt meg a város és sok kudarc, kemény munka után megalakult a megyeszékhely legnagyobb ipari vállalkozása, a Veszprémi Kötött- és Szövött Iparáru-gyár Rt. A sikerhez itt is, amint azt Győr vagy Szombathely esetében is láthattuk, szükség volt rátermett, fogékony emberekre: ilyen volt Szeglethy György polgármester és báró Hornig Károly megyéspüspök. Farkas Gábor a székesfehérvári vállalkozó polgárokról nyújt átfogó képet, a kötetet lezáró tanulmányban. Székesfehérvár Veszprémmel ellentétben közúti és vasúti csomóponttá fejlődött a 19. század végéig. Ennek ellenére a 20. században a jellegzetes vidéki középvárosok közé tartozott: bár pénzintézetei — amelyek az 1870-es évek óta fokozatosan létesültek és virágozltak — még mindig az egész megye nagybirtokosainak és a vidéki nagyvállalkozóknak szolgáltattak hitelt, a város gyáripara és kereskedelme főleg a helyi igényeket szolgálta. A tőkés vállalkozók 1900-tól mindinkább elvándoroltak a városból, pedig Székesfehérvárott sem az 1848 előtti nemesség, sem pedig tőkeszegénysége miatt a hagyományos polgárság nem vált a tőkés fejlődés mozgatórugójává az 1850-es és 60-as években. A gyorsan növekvő gazdaság főszereplői kezdettől fogva a zsidó burzsoázia és egy vékony, az 1850-es években bevándorolt német-cseh-morva kereskedő réteg volt. A szerző úgy véli, hogy a tőkés fejlődés 19. század végéig tartó szakasza Székesfehérvár helyzeti energiáiból táplálkozott, s e források kimerülésekor a nagytőke felhagyott a további üzletkötésekkel és másutt, elsősorban a közeli fővárosban vagy a Monarchia iparosodottabb településein kereste a boldogulást. Két érdekes német nyelvű tanulmány nyújt lehetőséget egy határon túli, de szomszédos régióval való összehasonlításra. Peter Eigner a bankok és az iparvállalatok közötti kapcsolatokat vizsgálja a személyi összefonódások tükrében a 10 legnagyobb bécsi részvénytársasági bank esetében 1907 és 1916 között. A Monarchia fináncburzsoáziáját a túlnyomóan zsidószármazású elit alkotta, amely nagyobb részében bevándorló volt, főleg Cseh- és Morvaországból és Sziléziából. Végül a szerző fölvázolja a bankvezérek életútjainak legfontosabb típusait. Hannes Stekl kísérletet tesz arra, hogy általánosító következtetésre jusson az osztrák kis- és középvárosok vállalkozóinak politikai és gazdasági szerepére, társadalmi pozícióira vonatkozóéin önéletrajzok és életrajzi feldolgozások alapján. Igen érdekes a tanulmánynak azon része, amely bemutatja, hogy e vállalkozók tevékenysége nyomán, hogy alakult át a települések városképe és infrastruktúrája. Befejezésül kitér a családi viszonyokra és kapcsolatokra és a vállalkozók szociális helyzete szerint változó házasodási stratégiára. Örültünk, hogy a kötet szerkesztője fontosnak tartotta az egyes tanulmányok német nyelvű rezüméinek megjelentetését, hiszen e nélkül aligha válhatnának széleskörűen is ismertté a térségben. Ugyanakkor hiányoljuk, hogy a két osztrák történész által megírt tanulmánynak még magyar nyelvű rezüméje sem készült, holott a teljes fordítás sem lett volna érdektelen. A szakmai kapcsolatok szempontjából pedig hasznos lett volna a kötetet a szerzők személyére vonatkozó tájékoztatással kiegészíteni. A Vállalkozó polgárok a Dunántúlon megpróbált számot adni a hajdani Pannónia iparfejlődéséről és városiasodásáról. A kérdés országos szintű megítéléséhez még várjuk a soron következő konferenciák, illetve kötetek tanulmányait Magyarország többi régióinak vizsgálatával. Nagy Mariann