Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
54 SÁNDOR PÁL rint.6 6 A közvetett adóké ugyanezen időszakaszokban 23 millióról 47 millióra emelkedik. Minden egyenes adó fizetésére kötelezett lakos, foglalkozásra és földtulajdon viszonyaira való tekintet nélkül, földtehermentesítési járulék címén, pótadót volt köteles fizetni, adóforintonként 15 krajcárt. Csak a földadó ilyen pótlékolása 1851-61 között 11-12 millió forintról 20 millióra nő. Az érvényesülő alaptendencia: az ország minél nagyobb részesedési aránya az összbirodalom pénzügyi terheinek vállalásában. Az egész birodalom terhére kivetett földadónak 1851-54-ben 25%-át, 1861-ben 34-35%-át az ország lakossága fizeti. Ezért hangzott fel már az 50-es évek elején is a jellemző kifakadás: „Szegényedünk édes hazánkfiai! Naponta látható jelekben kezd nyilvánulni!"6 7 A Pesten tartózkodó Deák egyik magánlevelében 1858-ben úja: „mindenütt ... panaszkodnak a szegénység és a pénztelenség ellen..."6 8 Mindez azt jelentette, hogy a megszüntetett úrbéri járandóságokért nagyon is lassan folyósított kártérítés tényleges pénzforrása az egész ország lakosságának terhére kivetett adók hozama volt. Az 1848-ban még csak pusztán szubjektíve vállalt anyagi „áldozat", a közteherviselés kimondása, az új politikai viszonyok közepette így realizálódott később. Az újraszabályozás gyakorlata: a birtokrendezési eljárás A 19. század eleji kezdetekre visszanyúló tőkés irányú agrárfejlődés Magyarországon — 1848 után, már a polgári földtulajdon viszonyai között — mind inkább megkívánta, hogy a határhasználat régi, feudális formái a tőkés fejlődés új követelményeihez igazodjanak. Ez azt jelentette, hogy elő kellett segíteni a paraszti és a volt földesúri földek egybemosódásának megszüntetését, kihasítva a földesúri gazdaságok közé ékelt parasztgazdaságok parcelláit, megszüntetve a közlegelőn, ugaron, tarlón folytatott közös legeltetést, felszámolva az erdő közös használatát. A tagosításokkal pedig egyúttal arra is lehetőséget kellett nyújtani, hogy a mennyiségileg és minőségileg felmérendő volt allodiális és úrbéres birtokrészeket tulajdonosonként összevontan mérjék ki az érdekelt felek között. Mindezért a tőkés agrárfejlődés követelményei — összhangban a patens ismertetett rendelkezéseivel — az alábbi tennivalókat írták elő a határhasználat terén. Az úrbéresnek ítélt állomány területét el kellett határolni a paraszt birtokában lévő, de nem úrbéri jellegű, különféle feudális jogi minősítésű megváltandó, megváltható és meg nem váltható földektől. Ez viszont — a patens ismertetett alaprendelkezése folytán — csak akkor volt lehetséges, ha a volt úrbéres jobbágy-és zsellértelkek számát, és ennek alapján a kármentesítéssel felszabadult úrbéres állomány terjedelmét már előzetesen megállapították. Ezt az alapműveletet az erre a célra létesített hivatalos bizottság — volt uraság által fogadott és fizetett, ún. „működő" mérnök irányításával, a következőképpen hajtották végre.69 Minden egyes úrbérileg rendezendő helységben megállapították az egész telek helységenként változó, urbárium kori holdszámát, azután a telkek összesített számát. A két adat szorzata adta meg az úrbéresnek minősülő, immár szabad paraszti földtulajdon helységenkénti terjedelmét. Az így kiszámított terület nagyságát azután minden egyes helységben összevetették az egykorú úrbéres állomány tény-
