Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT - 1946 5 05 „Nem egyszerű leépítésről, B-listáról van szó. Még kevésbé egy általános köztisztviselő-ellenes hangulat szításáról, ahogy azt a reakció szeretné beállítani. Az országban munkaerőhiány van. A bányák, a gyárak, a földek, az íróasztalok jó, demokratikus munkaerőket várnak. Ennek megszervezésére és munkaképességük növelésére semmi nem lehet drága. Tisztességes megélhetést kell biztosítani a fizikai és szellemi dolgozóknak, a minisztertől a napszámosig. De a szabotóröknek, a magyar demokrácia ellenségeinek kényszermunka jár még akkor is, ha azok miniszteri tanácsosok."5 4 Ugyanezt az érvrendszert a lap öt nappal később már szalagcímbe emelve ismételte meg: „Nem egyszerűen B-listát kell csinálni, hanem ki kell seperni az igazolt reakciósokat a közhivatalokból."5 5 „A közigazgatásnak a reakciósoktól való megtisztítására" készült első átfogó tervezete, mely 1945. november 22-én született meg az MKP pártközpontjában, egyértelműen a címben megfogalmazott tisztogatásra helyezi a hangsúlyt, s ennek kiegészítéseként szól arról, hogy a politikai kontraszelekciót „össze kell kapcsolni egy általános rendezéssel, magyarán mondva B-listával."56 Nem késlekedtek ennek megfogalmazásával a választott parlamentben helyet kapott — bár a korábbi pozícióikhoz, valamint várakozásaikhoz képest „vesztes" pártok képviselői sem.5 7 Az előző hónapok taktikai megfontolásaira is utalva, legkarakterisztikusabban a parasztpárti Kovács Imrének az új kormány programja feletti vitában elhangzott felszólalása fejezte ki a módosult alapállást. ,filmúlt az udvarlás ideje, túl vagyunk a választásokon és könyörtelenül meg kell mondani, hogy nem vagyunk megelégedve a tisztviselőkkel."5 8 Ugyancsak „kiseprúzést" emlegetve szekundált neki a szociáldemokrata Szeder Ferenc.5 9 Hasonlóképpen foglalt állást az új, kommunista belügyminiszter, Nagy Imre,6 0 s az MKP azon vezetői, akik a megalakult, Tildy Zoltán vezette kormány programjának vitájában felszólaltak.61 Révai József három tényezőre vezette vissza a további tisztogatás szükségességét. Az első ok — mint mondta — gazdasági: „megengedhetetlen, hogy a háború következtében koldussá lett országnak az államapparátusa, államhivatalnoki kara egyharmaddal nagyobb, mint a békebeli Magyarországé [volt], ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább az államapparátus 30%-át leépítsük.... A másik oka annak, hogy ez a kérdés napirendre került, politikai. A magyar demokrácia nincs és nem is lehet biztosítva addig,... amíg a magyar demokráciának az államgépezetében azok ülnek, akik huszonöt esztendőn keresztül kiszolgálták a Horthy-rendszert. Ameddig így lesz, addig nem beszélhetünk komolyan arról, hogy a magyar demokrácia szilárdan áll a lábán. A harmadik oka annak, hogy a közigazgatás megtisztításának kérdése napirendre került és megoldása sürgőssé vált — ezt harmadsorban említem meg, de nem utolsósorban gondolom —, hogy a demokráciának kötelessége és érdeke szabaddá tenni az utat a nép fiai számára a közigazgatásban."6 2 Felszólalása további részében Révai, az igazolási eljárás eredménytelenségét illusztrálandó, számadatokkal igyekezett alátámasztani pártja tisztogatási követeléseinek indokoltságát. Az addig lefolytatott igazoló eljárások általa idézett adatai szerint a régi közigazgatási tisztviselőknek. Budapesten 96%-a [50.795-1686 = 49.109], a vidéki városokban 98,2%-a [6538 — 130 (6408], a vármegyékben 97,1%-
