Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
512 GYARMATI GYÖRGY A közigazgatás reformját illetően Szakasitscsal ért egyet. Véleménye szerint a választás ebben a helyzetben polgárháborút idézhet fel. A tisztogatást úgy kell végrehajtani, hogy a Baloldali Blokk a Független Kisgazdapárttal együtt indulhasson harcba a reakció ellen. Nem lehet kétarcú politikával komolyan tisztogatni. A Kisgazdapárt kezdje el a tisztogatást, s mi megkezdjük az arányosítást."53 Az egymástól még ekkor is meglehetősen távol álló álláspontok a következő napokban végül is csökkentek. Olyannyira, hogy a Szabad Nép 1946. július 17-i száma a koalíciós pártok közös nyilatkozataként tette közzé az alábbiakat: „A pártok egyhangúan megállapodtak abban, hogy a községi választásokat mielőbb meg kell tartani. Megállapodtak abban is, hogy a közigazgatás szervezetének demokratikus reformja a koalíció egyik programpontja, s a magyar nép elsőrangú érdeke. A belügyminiszter tehát haladéktalanul hozzálát a közigazgatási reform és a községi választójogi törvények előkészítéséhez, hogy a községi választások lehetőség szerint mielőbb, de mindenesetre még ez év őszén megtarthatók legyenek." 'Két legyet egy csapásra'. Ezt is mondhatnók a deklaráció olvastán, hiszen egyeztetett koalíciós akaratként jelenítette meg a kodifikációs szempontból még mindig az „ideiglenesség" státusában tartott közigazgatási szervezetet. Ezzel együtt pedig orvosolni ígérte a konfliktus-potenciálként funkcionáló másik, immáron tartós mulasztást is. A nagy-budapesti helyhatósági voksolástól, a nemzetgyűlési választásokon át a köztársasági államforma 1946. februári megteremtésével bezárólag a közakarattal legitimált államjogi szférákhoz csatlakoztatta volna a törvényhatóságokat, civitásokat, és a községi autonómiákat is. Mivel az ekkor megfogalmazottak a vizsgálat tárgyát képező centrális kérdésekről határoztak, értelemszerű lenne ezen egymással interdependenciába zárt tárgykörök mentén folytatni a történtek felidézését. Ettől azonban eltérek, a két kérdés vizsgálatát e ponton függőben hagyom. Ennek oka, hogy szinkronba kívánom hozni az eddig vizsgált résztematikákat. Amíg ugyanis az önkormányzati választások, illetve az önkormányzati reform ügye tényleges koalíciós megállapodás keretében még éppen csak hogy tematizálódott, hozzájuk képest már javában folyt az ugyancsak pártközi egyezkedések nyomán megindított közalkalmazotti B-listázás feszültségekkel teli procedúrája. Lássuk most ennek alakulását. 4. A B-lista előkészítése A választásokat megelőző voksvadászat hónapjaiban a közalkalmazotti társadalom iránt tanúsított, némileg toleránsabb magatartás lényegében az urnák lezárásának másnapján, az eredmények ismertté válásával együtt ért véget. Egy héttel a választások után a Szabad Nép-ben Vásárhelyi Miklós nyitotta meg azt a sajtókampányt, mely követelte az államapparátus megtisztítását „azoktól a reakciósoktól, akik az igazoltatások ellenére ott maradtak". Előbb maga is gazdasági, illetve összehasonlító létszámadatokkal érvelt. „1939-ben a Felvidékkel megnagyobbodott országban 116 ezer köztisztviselő működött....1945-ben a kifosztott, tönkretett és felemelkedése útján alig megindult országban 175 ezer köztisztviselőt alkalmaztak." Az apasztás indoklásánál azonban ezen azonnal túl is lépett:
