Századok – 1996
Történeti irodalom - Különbségek és párhuzamosságok. Németek és zsidók sorsa a Duna-medencében (Ism.: Huszár Zoltán) II/473
TÖRTÉNETI IRODALOM 473 recenzió szokásos kereteit, többek között nem utolsósorban azért is, mivel a szóban forgó alapkérdések ma is (többségükben) rendkívül aktuálisak. Végezetül: fontos, érdekes, jól szerkesztett kötettel ismerkedhetünk meg. Érdekessége az egykori francia hetilapból a „Vendredi"-ből átvett rajzok, karikatúrák is, amelyek így egy könyvbe összegyűjtve először jelennek meg, ideértve a nemzetközi történeti irodalmat is. Incze Miklós KÜLÖNBSÉGEK ÉS PÁRHUZAMOSSÁGOK Németek és zsidók sorsa a Duna-medencében Friedrich Ebért Alapítvány kiadása, Budapest, 1995. 39 o. E kis terjedelmű kiadvány ismertetését hosszú ideig tabuként kezelt komplex témája és a tárgyalt összefúggések prekoncepcióktól mentes tudományos megközelítési módja indokolja. Egy még 1994 novemberében tartott — a pécsi Nikolaus Lenau Egyesület, valamint a Magyarországi Németek Szociális és Kulturális Egyesülete (München) közreműködésével szervezett — pécsi konferencia anyagát veheti vele kézbe az olvasó, amelynek megállapításai nem veszítenek aktualitásukból a konferencia múltán, sőt kiindulásul szolgálhatnak további érdemleges és színvonalas vizsgálódásokhoz. Ilanák Péter Egy tabu-téma feloldásához című bevezető tanulmánya szerint a magyarországi „németség" különböző csoportjainak kapcsolatai a zsidósággal eltérőek voltak. A 18-19. század fordulóján elsősorban a német jellegű városok polgársága szegült szembe a zsidók befogadásával. ,A reformkorban és a forradalom idején, polgárosodás és magyarosodás egybetorkolló áramlatában azonban összetalálkoztak német és zsidó értelmiségiek, vállalkozó polgárok." A német és zsidó liberálisok számára a magyar polgári identitás elfogadása teremtett szellemi közösséget, „az aszszimiláció sodró folyamatában a kétnyelvűség, a kettős hagyomány őrzése és a magyar kultúrával való, lehetőleg harmonikus összeolvasztása". Minderre személyes kapcsolatok példáit is említi a szerző. Pl. a Kossuth Lajos elvbaráti köréhez tartozó Irányi Dániel és Helfy Ignác, vagy az egy kormányban tevékenykedő rokon gondolkodású Gratz Gusztáv és Vázsonyi Vilmos, vagy a Nyugat folyóirat köré gyűlt magyar, német, zsidó származású értelmiségiek együttműködése., A polgárosodó magyar társadalom gazdasági, politikai és szellemi elitje ugyanis három fő elemből tevődött össze: a magyar nemességből, a német és a zsidó polgárságból." A közeledést a Horthy-korszak megtörte, sőt később a „völkisch" eszmerendszer a hazai németség egy részét a Harmadik Birodalom, a Reich felé orientálta. Mindkét népelem soraiban tért hódított a disszimiláció, amely magyarázható a német és a zsidó nemzettudat erősödésével, bár ennek okai homlokegyenest eltérőek. A két népelem történetében, bár az elmúlt két évszázadban nem haladt párhuzamosan, mégis sok összevethető vonás mutatkozik. A találkozás kulturális és gazdasági téren volt a legszembetűnőbb, hiszen a zsidó értelmiség, polgárság szinte kivétel nélkül beszélt németül. A társadalmi integrálódást illetően az asszimilált német polgár a magyar úri, dzsentri, „von Haus aus" konzervatív, antiszemita középosztályhoz igazodott, míg az asszimilált zsidó polgár mindezt csak formálisan, külsőségeiben tette meg, „a lelke mélyén zsidó polgár maradt". Ezen utóbbiak másod-harmad generációjának tagjai váltak radikális demokratákká vagy szociálistákká. Mindez a századeleji német polgárságról nem mondható el. A következő párhuzam a második világháború, illetve az azt követő időszak „kollektív felelősség elvének" hangoztatásakor vetődhet fel. A szerző szerint az Auschwitz-Don-kanyar-kitelepítés-párhuzam nem nyugszik az igazság fundamentumán, hiszen más-más motívumai és következményei voltak. Ilanák mindezt alaposan indokolja. Ezen érvrendszerből csupán a legnyilvánvalóbbat idézzük: „A zsidó lét volt bűn, s ezt nem kellett tettnek, jognak, erkölcsnek motiválnia." Schweitzer József A zsidó biedermeier c. tanulmánya a 19. század második negyedét választotta témájául. A szerző elsősorban Tolna megyére vonatkozóan végzett alapkutatásokat. Ezekből vonta le azt a következtetést, hogy a németek és zsidók Magyarország e délkelet-dunántúli területén azonos okok miatt telepedtek meg. Innét származik a sok kulturális összekötő kapocs, amely oda vezetett, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben a gimnáziumi, egyetemi végzettségű zsidó értelmiségiek legalább két, jobb esetben három — magyar, német, zsidó — kultúrkört, műveltséget mondhattak magukénak.