Századok – 1996

Történeti irodalom - Különbségek és párhuzamosságok. Németek és zsidók sorsa a Duna-medencében (Ism.: Huszár Zoltán) II/473

474 TÖRTÉNETI IRODALOM 474 ,Д hazai zsidóság, kiváltképpen a 19. század folyamán előbb lett, legalábbis jelentős részében, érzelmeiben magyar, semmint nyelvében is azzá lett volna." A „nyelvi magyarosodás" a 19. század második felében lett jellemző. ,A magyarországi zsidók a német műveltségen átjutottak Európába, s a német műveltség megszerzése után ismerkedtek meg a magyar műveltséggel." A polgárosodáshoz vezető utat II. József nyitotta meg — ha erőszakos eszközökkel is — a zsidóság számára. A felvilágosodás és vallás közötti megegyezés szándéka a magyarországi zsidó biedermeier közvetlen szellemi előzménye. A kompromisszumkész biedermeier eszmerendszer létrejöttének oka az, — a szerző Grünwald Miksa „Zsidó biedermeier" c. művét tekinti irányadónak —. „hogy a magyarországi keresztény felvilágosodás közvetítője Bécs... Az európai zsidó felvilágosodás hatásainak továbbítója pedig Prága". Az asszimilációra törekvő irányzatra a hagyományos zsidó kapcsolatok megbontása, újak keresése a jellemző. Az ehhez a körhöz tartozó írók német nyelvű alkotásaikkal akartak kitörni a „gettóból". Schweitzer több példán keresztül mutatja be ezt a próbálkozást. ,A kísérlet kudarca azonban a békességes együttélésre való reményeinket és törekvéseinket nem befolyásolhatja." Friedrich Spie gel-Schmidt Németek és zsidók Magyarországon - párhuzamok és különbségek címmel összehasonlító elemzést végzett a két népcsoport történetére vonatkozóan a legkorábbi időktől a 20. század közepéig. Első párhuzamként a szerző rámutat arra, hogy all. századi törvények tanúsága szerint mind a németeknek, mind a zsidóknak tilos volt vegyesházasságot kötni, továbbá ki voltak zárva a mezőgazdaságból és az iparűzés jogából. így számukra a nemesi világ által lenézett pénzügyek intézése maradt, ami azt eredményezte, hogy a gazdasági élet ezen egyre fontosabbá váló területe évszázadok alatt az ő kezükbe került. Második párhuzamos vonásként a főleg városban lakást említi Spiegel-Schmidt. Az ebből adódó versengésre több példát is olvashatunk a tanulmányban. A török hódítók megjelenését követően elváltak a németség és a zsidóság útjai. A törökök a meghódított területekről eltávolították a német polgárságot, míg a zsidókat a birodalomban való letelepedésre ösztönözték. A harmadik párhuzam a török hódoltság felszámolását követő, kb. egy évszázadig tartó sváb betelepedés („der große Schwabenzug") és a 18. század második felében megerősödő zsidó bevándorlás között figyelhető meg. Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg birodalom része lett, így az ott szűkös körülmények között élő zsidóság számára egyre vonzóbbak lettek a birodalom centrumterületei, Bécs és Magyarország. A zsidókkal kapcsolatos II. József-féle intézkedések — német családnevek felvétele, a jiddis helyett az irodalmi német nyelv használata stb. — a polgárosodás vágányára állították, ha némi kényszer hatására is, ezt a közösséget. Negyedik párhuzamként a szerző az asszimilációra való hajlamot említi: „Legeslegkészségesebben asszimilálódónak a Magyarországon élő népcsoportok közül a német polgárság és a zsidóság mutatkozott." E folyamat 19. századi történetében ugyan több eltérő vonás is tapasztalható a két etnikum között. Ezekre a tanulmány felhívja a figyelmet. A továbbiakban a témára vonatkozóan a 19. század végén s a 20. század első felében virágzó történetfilozófiai elmélkedésekről kap az olvasó áttekintést. Szekfú Gyula, Jászi Oszkár, Pap Károly, Szabó Dezső, a külföldiek közül Houston Stuart Chamberlain, Adam Müller-Guttenbrunn, Arthur Schnitzler gondolati rendszerébe pillanthatunk be. Végül az 1940-es évek „legtisztábban látó magyarjának, Bibó Istvánnak" egy kevéssé ismert véleményét idézi a szerző, 1945 májusából, amely a kollektív bűnössé nyilvánított németek kitelepítésével volt kapcsolatos: „Semmiben sem különbözik ez az egész attól, amit a magyarok egy kicsi, de hangadó csoportja a zsidókkal szemben véghezvitt." Tilkovszky Lóránt Egy tragikus évtized a magyarországi németség és zsidóság történetének összefüggéseiből (1938-1948) című tanulmánya a két etnikum életének legválságosabb évtizedéről ad áttekintést. A magyarországi németség egy részére hatással volt a hitleri nemzetiszocializmus és a hazai antiszemitizmus befolyása. Érdekeltnek érezte magát a zsidótörvényekben, s részesedést igényelt magának a zsidó javakból. Felelőssége lényegében azonos volt az ország magyar lakosságának felelősségével ebben a kérdésben. A zsidóság bizonyos korlátozását meghaladó, az eltávolításukra, tömeges deportálásukra 1944-ben hozott intézkedéseknek ők is általában passzív szemlélői voltak; a volksbundista uszítások, SS-legények helyenkénti kilengései a német lakosságú falvakban megdöbbenést keltettek. A szerző rámutat arra, hogy Hitler Magyarországra vonatkozó terveiben nem csak az ország „zsidótlanítása" szerepelt, hanem német lakosságának áttelepítése is, s hogy ennek az elgondolásnak is voltak hívei zsidókat és „svábokat" egyaránt gyűlölő bizonyos nacionalista magyar körökben,