Századok – 1996

Történeti irodalom - A Népfront Franciaországban (1934–1938) (Ism.: Incze Miklós) II/471

TÖRTÉNETI IRODALOM 471 Huber több tucat életsorsot dolgoz fel, külön fejezetekbe csoportosítva azokét, akik a Szovjetunióban halálos ítéletek folytán pusztultak el, akik a „gulágok világában" veszítették el életüket, illetve örökre „eltűntek", majd azokét, akik túlélték a megtorlásokat, de szintén sérültek, s végül azokét, akik hazatérhettek. A kötetben külön rész foglalkozik a spanyolországi polgárháborúban résztvevő svájci önkéntesek némelyikének sorsával, akiket ott ért el a sztálini rendszer megtorlása. Egy alfejezetben világítja meg, hogy minderről hogyan vélekedtek a svájci szocialisták, akik az 1937. évi barcelonai tragikus események kivizsgálására érkeztek oda. Külön részt szentelt a szerző az Ignaz Reiss-ügynek. Reiss svájci szocialistaként több kanyargós útszakasz megtétele után lett az NKVD ügynöke, s egyben az egyik fő szovjet hírszerző. Később azonban szakított az NKVD-vel, és egyike lett azoknak, akiket az NKVD még az 1930-as években meggyilkoltatott. Huber azoknak sorsát, életútját is megvilágítja, akik ebben a gyilkosságban részt vettek. A könyv mintegy tucatnyi hosszabb (8-12 oldalas) és több tucatnyi rövidebb életutat dolgoz fel, s az életrajzokhoz portréfotókat és néhány történeti értékű csoportképet mellékel. Magyar szempontból megemlítendő, hogy persze feltűnik benne Kun Béla, a Rundschau-t szerkesztő Alpári Gyula, Komját Aladár és Gerő Ernő neve, (az utóbbiak csak egyszer-egyszer, s ismert szerepük, felfogásuk révén negatívan), míg Koestleré a „Sötétség délben" révén pozitívan. Jelentősebb, és részben a „leleplezések" révén inkább negatívan a jól ismert Radó Sándor személye, és feltűnik a svájci mozgalomban huzamosabb ideig fontos és ugyancsak szomorú sorsú magyar neve: László Raoulé. (Ö ez ideig tudtommal a magyar történetírás számára fel nem fedezett személyiség volt.) Huber a gazdagon dokumentált kötethez néhány fontos iratközlést, jól használható bibliográfiát, tárgy- és névmutatót mellékelt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a szerző nemcsak a szúken vett témában adott ki a keze közül értékes feldolgozást, hanem több témában az egyetemes történelem iránt érdeklődők számára is sok újat mond, hasznos fogódzókat ad. Azt ezúttal nem is érintem, hogy néhány kérdésben a munka nemcsak nem zárja le a kutatásokat, hanem a hiányokra (pl. Dimitrov esetében) a szerző maga is rávilágít. Problematikusabbnak látom néhány olyan élvonalbeli történeti szereplő megjelenítését, mint éppen Fritz Platten avagy Jules Humbert-Droz, ahol rengeteg anyag áll rendelkezésre, s a tömörítések — úgy vélem — bizonyos leegyszerűsítésekre is vezettek. E kulcsszereplők méltányos, árnyalt bemutatása minden jel szerint továbbra is még vitatéma marad. Jcmnitz János A NÉPFRONT FRANCIAORSZÁGBAN (1934-1938) Tanulmányok - Visszaemlékezések - Dokumentumok A kötetet szerkesztette: Harsányi Iván, Jcmnitz János és Moharos Éva Budapest, 1995. 346 o. A Harsányi Iván, Jemnitz János és Moharos Éva szerkesztette, minden bizonnyal objektív okokból meglehetősen hosszú ideig készült, 1995-ben megjelent érdekes, színvonalasan összeállított és jegyzetelt, s több vonatkozásban hézagpótló kötet előkészítő, kutatási munkálatainak pénzügyi fedezetét az Országos Tudományos Kutatófejlesztési Alap biztosította, megjelentetését szponzorok támogatták. A szerkesztők a kiadvány másodiknak szánt kötetét is tervezték/tervezik, ám függetlenül ennek az elképzelésnek az esetleges valóra váltásától, jelen kötet lényegében egységes, egésznek tekinthető/tekintendő — ebből a tényből kiindulva lehet és kell méltatni, s bírálni egyaránt. Az eddig mondottakból is világos lehet: fel kell tenni a kérdést — mi az, ami új a kötetben (mint írás, nem mint a kötet egész mikénti összeállítása). Üj Gazdag Ferenc cikke: ,A radikálisok és a Népfront", Jemnitz János írásai: „London és Párizs kapcsolata a népfront időszakában az angol munkássajtó és a francia követi jelentések tükrében" a „Franciaország külpolitikai helyzete" с. I. fejezetben és „A francia népfront az angol munkás- és szocialista sajtóban" címmel „A népfront és a nemzetközi munkásmozgalom" с. (VI.) fejezetben. Üj utóbbi fejezetben Jan Tomicki: ,A lengyel