Századok – 1996

Történeti irodalom - Huber Peter: Stalins Schatten in der Schweiz (Ism.: Jemnitz János) II/469

TÖRTÉNETI IRODALOM 469 reállítani az ezeréves országot. Erre a mindenirányú jogfenntartásra figyelmeztetett, hogy Észak, Kelet, Dél mellett Nyugat szobra is ott volt a budapesti irredenta emlékműegyüttesben, ugyancsak mindig megkoszorúzva a trianoni nemzeti gyász emléknapján. A hivatalos osztrák álláspont az volt, hogy a magyar revíziós törekvést, amennyiben magyarlakta területek visszaszerzésére irányul, nem lehet osztrák részről - már csak a dél-tiroli osztrákokra formált hasonló igény miatt sem -kifogásolni, ellenben a leghatározottabban kell fellépni az ellen, hogy nem-magyarokat is uralmuk alá vegyenek; Burgenlandot tehát meg kell védeni. Az osztrák szociáldemokraták azzal vádolták a keresztényszocialistáikat, a Seipel-kormányt, hogy nem lép fel kellő határozottsággal a magyar politikával szemben. Az ausztriai nagynémet irányzattal összefogva tett sikeres erőfeszítéseket az osztrák szociáldemokrácia arra, hogy a németországi közvéleményt a burgenlandi kérdésről felvilágosítsa, s Burgenland védelmében mozgósítsa. A szerző rámutat Burgenland szociáldemokrata tartományfőnök-helyettesének, Ludwig Lesernek szerepére abban, hogy itteni látogatásra és megfelelő nyilatkozattételre bírja Paul Loebét, a német birodalmi gyűlés elnökét, s hogy németországi képviselők, újságírók, tanítónők népes csoportjaival a helyszínen ismertesse meg a burgenlandi kérdést. Ily módon igyekezett ellene hatni a magyar politika azon igyekezetének, hogy Németországot maga mellé állítsa ebben az ügyben, és előkészítse a talajt ahhoz, hogy az egykori világháborús szövetséges és fegyvertárs, a békediktátumokban sorstárs, az Anschluss megvalósításakor visszajuttassa Magyarországnak Burgenlandot. A nagynémet agitáció felszította Sopron ügyét, de követelte Mosonmagyaróvárt, Kőszeget, Szentgotthárdot is, s 25 német többségű határmenti községet, hangoztatva, hogy a zárt német néptalajhoz tartoznak. Mindez egyrészt élesebb hangvételű állásfoglalásra késztette a Sopronba és környékére látogató magyar miniszterelnököt, Bethlent, másrészt ígéretet tett - német nyelvű beszédében - a magyarországi német kisebbség ügyének méltányos kezelésére. A további fejlemények arra mutattak, hogy mind a magyar, mind az osztrák kormány célszerűbbnek kezdte tartani a feszültség enyhítését. Az 1930-ban megszűnt vízumkényszer közvetlenebbé tette az érintkezést a burgenlandi és a nyugat-magyarországi határmenti területek között, és szelídítette az 1921-es események tízéves évfordulója rendezvényeinek hangnemét. 1931 júniusában osztrák-magyar barátsági szerződés kötésére került sor. A burgenlandi kérdés 1932-1934 közt zsugorodik össze és tűnik el a kutató látóköréből, akinek már csupán arra kellett előretekinteni, hogy az Ausztriát 1938-ban bekebelező Hitler ahogy nem ajándékozta vissza Magyarországnak Burgenlandot, úgy nem teljesítette a Sopronra és más németlakta határvidéki helységekre irányult osztrák és nagynémet igényeket sem. Haslinger ismertetett munkája igen értékes teljesítmény, a fiatal történész további munkássága iránt is méltán kelti fel érdeklődésünket. Tilkovszky Lóránt Peter Huber STALINS SCHATTEN IN DER SCHWEIZ Chronos Verlag Zürich, 1993. 629 o. SZTÁLIN ÁRNYÉKA SVÁJCBAN Sztálin árnyéka a világ minden országába elért, (nagyon különféle módon és intenzitással), de hogy milyen súlyosan érintette a sztálini rendszer Svájcot, s persze elsősorban a munkásmozgalmat, s azon belül is a munkásmozgalom, illetve az értelmiség legbaloldalibb csoportjait és személyiségeit, arról alighanem ez a kötet nyújtja a legalaposabb, legsokrétűbb, és ugyanakkor sok szempontból legmegdöbbentőbb képet. Mindezt abból az országból, amely soha nem került Sztálin és a sztálini rendszer közvetlen befolyása alá, amely nem élt át igazi forradalmakat, ellenforradalmakat és véres megrázkódtatásokat. Peter Huber munkájáról mindjárt bevezetőben el kell mondani, hogy nemcsak szokványos értelemben épített rendkívül gazdag forrásbázisra: könyvészeti anyagra, folyóiratokra és napi sajtóra, a memoárok mellett az „oral history" visszaemlékezéseire, a svájci archívumok forrásaira, hanem a fiatal svájci kutató nem utolsósorban már az újonnan megnyílt Komintern-archívumok anyagai alapján jelentetett meg körültekintő és rendszeresen felépített monográfiát.