Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 43 már önvédelmi háborúra kényszerült Jellacic, horvát bán intervenciós seregei ellen. Ilyen válságos helyzetben a kettős, egymásnak végső fokon ellentmondó igények kielégítése mellett a vezetésnek tekintettel kellett lennie, ha az irányítást továbbra is kezében akarta tartani, miként ezt Kossuth még március 14-én híres beszédében kifejtette,3 9 a birtokos nemesség minimális érdekeire is. Ellenkező esetben kicsúszik a vezetés a kezei közül. Az így kialakult helyzet teszi érthetővé, miért került ismert napirendre ekkor, egyfelől a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésének ügye, másfelől a kártalanításnak a korábbinál immár konkrétabb meghatározása. Szeptember válságosra forduló napjaiban Deák Ferenc igazságügyminiszter tervezete alapján a kormányzat törvényjavaslatot teijeszt a Ház elé az 1848. évi IX. tc. továbbfejlesztéséről. Ugyanebben a hónapban egy másik törvényjavaslat került a képviselőház elé a kármentesítésről is. Deák, aki igyekezett elkerülni az általa elhamarkodottnak minősített pozsonyi törvénycikkelyeknek azt a szükségszerű hiányosságát, hogy az egyes paraszti jogviszonyokról nem nyilatkoztak egyértelműen és végleges érvénnyel, illetve, hogy azok közül egyesek értelmezését hallgatással tették kétségessé, a tőle megszokott logikai precizitással, 77 §-ban széleskörű tervezetet nyújtott be, amely Törvénycikkely az 1848:IX. tc. folytán szükséges intézkedésekről címet viselte.4 0 Törvényjavaslata lényegében hármas felosztású. Az első kérdéskörbe azok a parasztföldek tartoztak, amelyek — túl az alaptörvény határain — most egyértelműen és véglegesen úrbéres minősítést nyertek volna; azokat tehát az érdekelt parasztok tulajdonba vehették volna. Az elvesztett járandóságokért pedig állami kárpótlás illette volna meg az érdekelt földesurakat. Ilyen jogviszonyú földek voltak azoknak a házas zselléreknek a földjei, amelyekről a földesúr nem tudta bebizonyítani hitelt érdemlően, hogy azok majorsági, illetve szerződéses jellegűek. Ugyanebbe a kategóriába tartoztak az 1816 előtt, vagy után, úrbéri peres eljárás alkalmával a jobbágyok kezére került irtványok, továbbá a jelenleg is jobbágybirtokban lévő maradványföldek és pusztatelkek is. Végül ide sorolta a tervezet az olyan egyéb szerződéssel használt, vagy bérelt jobbágyföldeket is, amelyekről a földesúr nem tudja kétségtelenül bebizonyítani, hogy eredetileg majorsági földek voltak. Ennek eredményeként további kb. 2,2 millió (1200 négyszögöles) hold, eddig vitatható paraszti szántó-, rét- és házkörüli belső föld került volna állami kártalanítással paraszttulajdonba. A második kérdéskörbe azok a parasztföldek tartoztak, amelyeket az érdekelt parasztok — ha képesek rá — önmegváltással — tulajdonba vehettek volna. Ilyen földek voltak azok a majorsági jogállású földek, amelyekről a földesúr bebizonyította majorsági természetüket. Továbbá az 1816 után szerződés nélkül, vagy örökös szerződéssel használt irtványok; egyéb ideiglenes szerződéssel használt jobbágyföldek; a dohánykertészségek; a dézsmaköteles szőlőföldek. A királyi kisebb haszonvételek szintén megválthatók lettek volna. Végül a házatlan zsellérek úrbéri szolgálatai minden kárpótlás nélkül megszűntek volna, ámbár a lakbér fejében tett szolgálatok és fizetések továbbra is teljesítendők.
