Századok – 1996

Történeti irodalom - Gombos József: Finnország politikatörténete 1809–1917 (Ism.: Bereczki András) II/457

458 TÖRTÉNETI IRODALOM 458 egészének vizsgálatát tűzi célul, s közben a fontosabb témakörök politológiai-történetszociológiai összefüggéseinek feltárására törekszik, inkább tematikus, mint eseménytörténeti felosztású fejezetekben. A legnagyobb hangsúly a finn autonómia létrehozására, működésére és megőrzésére esik az önálló államisághoz vezető folyamat felvázolásában, s ezzel párhuzamosan áttekintést kapunk a politikai rendszer reformjáról, az elit és a tömegek kapcsolatának alakulásáról, az Oroszországhoz és Svédország fűződő viszonyról, az ún. köztes periféria jellegről, a finn modernizációról, a polgárosodás folyamatáról, stb. Gombos érezhetően törekszik arra, hogy az orosz és svéd történelem bizonyos kérdéseinek sokoldalú vizsgálatával a 19-20. századi finn történelemről teljesebb képet adjon a különböző folyamatok, eszmerendszerek vagy például a parasztság helyzetének értelmezéséhez. A történeti előzmények és párhuzamok bemutatására nem külön fejezetben kerül sor, hanem egy-egy témakörön belül, talán szerencsésebb lett volna külön bevezetést is szentelni ezeknek. A könyvet Paczolay Péter „Az állam mint a politikaelmélet történeti problémája" című tanulmánya vezeti be, mely tömör historiográfiai áttekintést ad az állam elnevezése és a hozzá kapcsolódó tartalom kialakulásáról, és a szuverenitáshoz és joghoz kötött állameszméről. Paczolay tanulságos esettanulmánynak tartja Gombos művét a demokratikus nemzetállam létrejöttéhez vezető út bemutatására, ám ennek ellenére e bevezető dolgozat közreadása esetleg indokoltabb lett volna egy szakfolyóiratban. A következőkben, az egyes fejezetek rövid tartalmi összefoglalását adja ismertetésünk, a szerző által leginkább kiemelt kérdéskörök szerint. Az első fejezet az autonóm finn állam, a Finn Nagyhercegség létrejöttét az orosz hatalmi központ olyan tudatos szándékmegvalósításaként mutatja be, melynek az volt a célja, hogy alkotmányjogi reformok (Szperanszkij) bevezetését kísérletezzék ki. Finnország elfoglalását leginkább stratégiai motívumok indokolták. I. Sándor Finnországtól Besszarábiáig húzódó birodalmon belüli ütközőzónát hozott létre nyugati határai mentén. A cár elismerte a finn rendek politikai létét, ígéretet tett a nemzet rangjára emelt finnek alkotmányának és alaptörvényeinek betartására. így Szperanszkij értelmezése szerint nem kormányzóság, hanem állam jött létre, melynek politikai és jogi státusát azonban pontosan nem határozták meg, s jogi garancia sem volt létezésére. Az oroszországitól különböző viszonyok megváltoztatása drasztikus központi beavatkozást igényelt volna, de a finnek lojalitása, a helyi elit ,jó működése" ezt nem tette indokolttá. Finnország saját államegységgé válása az Orosz Birodalom keretei között kezdődött, de 19. századi fejlődése egészen mást eredményezett, mint amit I. Sándor eltervezett, vagy amire a II. Sándor idején hozott reformok irányultak. A második fejezet a finn intézményrendszer történeti alapjait és a közjogi eszmerendszer fejlődését követi nyomon. A finn autonómia, mely részben az erős cári hatalomra támaszkodott, orosz értelmezés szerint a finn nemzetnek adott nagylelkű ajándék volt, amelyet bármikor vissza lehetett vonni. A finn közjogi gondolkodásban az autonómia alapját egyre inkább egy mind a két felet kötő szerződésként, mintegy perszonálunióként értelmezték. A cár Finnország „alkotmányosmonarchikus" uralkodójának tekintette magát, a törvényeknek megfelelő monarchikus igazgatást értve ezen. A finnországi vezető elit a kialakult politikai és társadalmi viszonyok fenntartására törekedett. Ez a konzervativizmus finn-orosz viszonylatban is segített megőrizni a változatlanságot. Mivel az impérium észak-nyugati határvidéke „nyugodt" volt, a finnek megtarthatták a birodalom szempontjából ártalmatlan privilégiumaikat. A következő fejezet a finn nemzeti ébredés történetét tekinti át, melynek gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza, s kibontakozásában nagy szerepe volt a politikai és kulturális dominanciát gyakorló svéd nyelvű rétegeknek. Ez a nemzeti mozgalom, melyet a központi kormányzat is bátorított a svéd hatás visszaszorítása érdekében, egyszerre irányult a svéd kulturális túlsúly ellen, és a politikai függőségből eredő fenyegetettség kivédésére. Egymást erősítő kölcsönhatásban fejlődött a parasztság által is támogatott nemzeti ébredés és az államiság. A finn és svéd nyelvű, finn identitású kultúra alapelemei a finn népköltészet és a finn-svéd kultúra. A 4. fejezet a gazdaság modernizációját vizsgálja, melyben az állam játszotta a meghatározó szerepet. A finn iparosodás időben egybeesett a hasonló kelet-európai folyamatokkal. A világpiaci kereslet elősegítette a — főleg faiparon alapuló — kapitalista átalakulást, s az 1860-as évektől kezdve nagy arányú gazdasági fejlődés ment végbe, mely leválasztotta a finn nemzetgazdaságot a birodalomról.