Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 429 fegyverekre a téli háború kitörésekor rögvest elővásárlási jogot is ajánlott a finneknek, ám a Spanyolországba érkező küldöttség nem várt nehézségekkel találta szemben magát: a különböző városokba összehordott fegyverek leltározatlansága miatt nem igazán volt miről tárgyalni, ezenfelül a spanyolok által megjelölt árak a finn megbízottak számára méltánytalanul magasnak tűntek. Végül csupán 50 páncéltörő és 28 tábori tarack esetében sikerült megegyezésre jutni március végén, így a háború befejezéséig ezek el sem hagyhatták az országot.10 9 A kisebb országok közül még Belgium és Svájc adott el fegyverzetet a harcoló Finnországnak. A brüsszeli tárgyalási pozíciók ismerősek: a hadsereg fegyverben áll, a katonai vezetés semmilyen engedményre nem lenne hajlandó, ám a kormány mégis engedélyezi 13 tábori tarack eladását a Németországban felsült svéd fantomcégen keresztül, majd a hadiipar kapacitásából is átengednek többek között 8000 pisztolyt, 700 könnyű golyószórót, valamint többszázezer repeszgránátot — igaz, ez utóbbiak leszállítását már megakadályozta a német megszállás. Svájc hadiipara külföldi megrendelések miatt nem rendelkezett szabad kapacitással, ráadásul a vállalatok egy része német érdekeltségű volt, így csak hosszú tárgyalások után sikerült 32 páncéltörőt rendelni. Ezek sem érkeztek meg Finnországba a háború végéig.11 0 Összefoglalva megállapítható, hogy a különböző országokkal folytatott hadianyagvásárlási tárgyalásokban sok hasonló vonás akad. 1939 őszének feszült légkörében a nemzetközi fegyverpiac nem sok lehetőséget kínált. Többé-kevésbé minden európai állam érdekelt volt a fegyverkezésben, igen gyakran lépéshátrányt próbálva behozni, a körülményekhez képest elégtelen hadiipari kapacitással gazdálkodva. A katonai vezetés ezért — Svédország kivételével — a honi hadsereg igényeire hivatkozva még abban az esetben is ellenezte a hadianyagvásárlásokat, ha azt az adott ország kormányzata politikai vagy egyéb megfontolásokból támogatta. A fegyvervásárlásokat nagy mértékben befolyásolta, hogy Finnországnak nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű szabad valuta, így nagyobb tételeket csak áilamkölcsönnel összekapcsolt, illetve térítésmentesen felajánlott segélyként tudott megszerezni. Ennek alapján a hadfelszerelést szállító országok világosan két csoportra oszthatóak: a skandináv államok, valamint Anglia és Franciaország ellentételezés nélkül is késznek mutatkoztak a segítségnyújtásra, a többi ország viszont kizárólag kereskedelmi alapon kínálta készleteit — igaz, szinte lehetetlen feladat esetenként mérlegelni, hogy a kereskedelmi jellegű tételek árai tartalmaztak-e kedvezményt a világ majd minden országában rokonszenvet és csodálatot keltő finnek számára, mint ahogyan azt is, hogy az ekként átengedett fegyverzetből származó haszon arányban állt-e a kérdéses ország katonai potenciáljának csökkenésével együttjáró veszélyekkel. Másfelől természetesen az is mérlegelendő, hogy a térítésmentes szállítások milyen mértékben szolgálták az illető államok vélt vagy valós stratégiai érdekeit, így a fegyvervásárlások kapcsán — ellentétben az önkéntesmozgalommal — aligha beszélhetünk „abszolút önzetlenségről", talán még az önzetlenség mértékének latolgatása is félrevezető. A Finnországba érkező hadianyag értékelése szempontjából alighanem fontosabb, hogy milyen szerepet játszott a külföldi fegyverzet Finnország védelmében. Ha a téli háború beszerzéseinek 4.6 milliárd finn márkás összértékét az előző két év-
