Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 417 képzelések szerint hozzájuk csatlakozott volna a magyar különítmény —, ám Mussolini Hitler iránti toleranciája végül mégis megakadályozta az 5000 olasz önkéntest az ország elhagyásában.6 3 Azt is láttuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok részben az izolációs politika, részben a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatai miatt ellentmondásosan viszonyult a harcoló Finnországhoz, ám a The Finnish War Veterans által szervezett önkéntes-toborzást ettől függetlenül bizonyos kormánykörök szimpátiája kísérte — többek között az elnök egyik rokona, Kermit Roosevelt ezredes is részt vett az akcióban. A jelentkezők túlnyomó többsége első és második generációs finn kivándorló volt. A kanadai finnek csatlakozása után az első kontingens már december 9-én behajózott New Yorkban, így a nagy távolság ellenére viszonylag korán megérkeztek Finnországba. Az eredeti elképzelés szerint a finn hadvezetés a hazatérőket azonnal besorozta volna a finn alakulatokba, ám a katonai szempontok helyett ezúttal a politikai megfontolásokat részesítették előnyben: a 372 amerikai finnből önálló zászlóaljat alakítottak, bár az ezzel járó késedelem végül megakadályozta harcba vetésüket. Március 12-én értek a frontra, így csupán egyetlen éjszakát töltöttek gyenge tűz alatt.64 Jelentősebb létszámot képviseltek még a Szovjetunióból menekült kaijalaiak, inkerik és aunuk, valamint a befagyott Finn-öblön átszökő, szintén „rokon" észtek, így belőlük is külön alakulatokat szerveztek. A homogén nemzetiségű egységekbe osztott, hivatalosan, illetve „félhivatalosan" küldött önkénteseken kívül egyénileg, vagy kisebb csoportokban is érkeztek segíteni vágyók. Őket részben a finn alakulatokhoz, részben ún. nemzetközi brigádokba (pl. a már tárgyalt Sisu osztagba) sorozták be. Számuk — a korábban említett kb. 420 svéden kívül — közel kétszázra tehető. Különös jelentősége volt annak a 60-nál több pilótának, kiknek nagyobb részét a parolai székhelyű T-Lento R 2-be osztották be, a frissiben érkezett vadászgépekhez.6 5 A Finnországba érkező önkéntesek állampolgárság szerinti megoszlásáról az 1. táblázat tájékoztat. Összegezve megállapítható, hogy a különböző országokból érkező önkéntesegységek létszáma nem csupán az illető állam társadalmának Finnország iránt megmutatkozó szimpátiájától, aktív segítőkészségétől függött. A földrajzi távolság — az utazás költségessége, illetve időigénye miatt —, valamint a kérdéses ország politikai vezetése — korlátozó intézkedéseivel, vagy éppen ellenkezőleg, apparátusának rendelkezésre bocsátásával —jelentősen befolyásolta, hogy a jelentkezők közül végül hány önkéntes jutott el Finnországba.6 6 Többek között a magyar önkéntesmozgalom is jól példázza ezt: a háborús Európán keresztül történő utazás nehézségei miatt az önkéntesnek jelentkező sokezer ember közül alig néhányan tudtak önerőből Finnországba utazni, a zászlóaljkötelékben kiküldöttek létszámát viszont alapvetően a kormány szándékai határozták meg. Bár a téli háború idején viszonylag nagy számban léptek be külföldi állampolgárok a finn hadseregbe, all 500 főnyire tehető, többnyire fegyvertelenül érkező önkéntesek katonailag nem sok hasznot hoztak a hadviselő Finnországnak, ám politikailag, pszichológiailag lényegesen többet. Egyrészt kézzelfoghatóan bizonyították azt a nemzetközi kiállást, mely a Szovjetuniót hovatovább a „nagy háborúba" való belesodródással fenyegette — holott Sztálin éppen ezt akarta elkerülni a nyugati
