Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
38 SÁNDOR PÁL jobbágyságot, gyakorlatilag május 1-i hatállyal. Erdélyben az országgyűlés 48 május végén, de csak június közepétől kezdődő érvénnyel mondta ki, nem utolsósorban a magyarországi kezdeményezés hatására, szintén állami kárpótlás mellett, az úrbéres viszonyok megszüntetését. Egyes számítások szerint itt 320 ezerre volt tehető a földtulajdonhoz juttatott parasztcsaládfők száma. Viszont 700 ezer magánszerződéses viszonyban álló családfő, ideértve a majorsági zselléreket és a cselédeket, szintén kimaradt a jobbágyfelszabadítás hatóköréből.2 8 Magyarország után, de Erdélyt megelőzve, Galícia következett sorrendben. Itt az úrbéres viszonyokat tartalmazó proklamáció május 15-i hatállyal lépett érvénybe. Az 1846. évi véres parasztfelkelés közeli emléke, amely az országban, sőt a birodalomban félelmet és megdöbbenést keltett az uralkodó nemesség széles rétegeiben, bizonyosan szerepetjátszott ebben. A bécsi forradalomról érkező hírek hatására a lengyel nemesség vezetői március 18-án feliratot intéztek az uralkodóhoz, amelyben — nemzeti és liberális követelések mellett — követelték az összes jobbágyi szolgáltatások eltörlését. Ez azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy a lengyel földesurak a maguk oldalára állítsák a parasztságot az osztrák kormányzattal szemben. Ehhez ugyanis arra lett volna szükség, hogy maga a lengyel nemesség és ne az osztrák kormányzat tegye meg a döntő lépést a jobbágyok felszabadítására, amivel a maga oldalára állíthatta volna az esetleges nemzeti szabadságharchoz szükséges paraszttömegeket. A földesurak mikénti kárpótlását nem merték nyíltan felvetni, csupán azt hangoztatták, hogy a feudális szolgáltatások eltörlése esetében, megszűnik a földesurak kötelezettsége is a parasztok erdő- és legelőhasználata terén. Ugyanakkor az egymással szemben álló erők, a lengyel nemesség és a Habsburg államhatalom hivatalos apparátusa a parasztság elégedetlenségét egymás kijátszása érdekében akarták lecsillapítani. A lengyel nemesség habozott, Bécs szintén tétovázott. Stadion gróf, Galícia osztrák kormányzója több ízben is hiába sürgette Bécsben a jobbágyfelszabadítás kimondását; a kormányzat tétlen maradt. Ezért Stadion, abból a racionális politikai meggondolásból, hogy megelőzze a lengyel nemességet, cselekedett. Április 22-én az uralkodó nevében, április 17-i keltezéssel, önhatalmúiéig rendeletet adott ki, amely május 15-i hatállyal megszűntnek nyilvánított minden úrbéri szolgáltatást. Függőben hagyta azonban a földesúri kártalanítás kérdését. Erről csak akkor történt intézkedés az uralkodó részéről, először 1849. március 4-én, az olmützi alkotmány kihirdetésekor, utána augusztus 15-én, amikor a Habsburg-birodalom gyakorlatilag már túljutott a forradalmi és nemzeti mozgalmak politikai megrázkódtatásain. A birodalmat megrázó forradalmi és nemzeti mozgalmak idegen fegyverekkel történő leveretése után azonban nem késett a galíciai parasztságot a maga oldalára állítani. Ezzel a politikai szándékkal magyarázható az a körülmény, hogy a volt földesurak kárpótlásának kifizetését itt is az állam vállalta magára.2 9 A jobbágyfelszabadítás a birodalom osztrák és cseh tartományaiban a fentiektől eltérő időpontban és módon történt meg. 1848. március 28-án az új osztrák minisztérium előterjesztése révén, az uralkodó még csak a robot megszüntetését jelenti be. Egyébként ez a munkajáradék, mint korábban jeleztük, a legtöbb osztrák tartományban már korábban is elég ritka volt, inkább csak Alsó-Ausztriában és a cseh tartományokban játszott még jelentősebb szerepet. Végleges megszün-
