Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 39 tetését 1849. március 31-i hatállyal rendelték el. Addig is lehetőség volt, miként ez korábban is dívott, a robot egyénileg történő megváltására. A kárpótlás dolga pedig függőben maradt.3 0 A hazai viszonyokkal történő összehasonlítás során, először az időpontok fáziskülönbségei tűnnek fel. Amíg ugyanis Magyarországon (és Horvát-Szlavóniában) az úrbéres viszonyok gyakorlatilag már 1848. május 1-től megszűntek, addig azok az osztrák és cseh tartományokban ekkor nemcsak fennállottak, de érvényüket meg is hosszabbították. Igaz, hogy a robot — egy korábban kiadott rendelet értelmében —, egyéni megváltásának gyakorlata érvényben maradt, de ez még nem jelentette a feudális szisztéma megszüntetését. Eltérő motívum az is, hogy amíg Magyarországon már 1848 tavaszán kimondták az állami kártalanítás elvét, addig a jelzett tartományokban, mivel ott a jobbágyrendszer felszámolásának időpontját némileg későbbre helyezték, a kárpótlás módjáról, még elvben sem nyilatkoztak konkrét formában. A földesúri járandóságok majdani eltörléséért, csak. jelezték a földesurak kárpótlását. De 1848. július 11. után felgyorsultak az események. E napon ugyanis összeült a birodalmi gyűlés 383 képviselője, kik között 92-en parasztképviselők voltak. Július 26-án Hans Kudlich, a gyűlés legfiatalabb tagja javasolta a jobbágyviszony és valamennyi földesúri jog megszüntetését, és azt is felvetette, hogy vajon szükség van-e és milyen formában a megszüntetendő járandóságok kárpótlására.31 A földesurak felvetették, hogy a jobbágyrendszer megszüntetését csak az egyes tartományok sajátosságainak figyelembe vételével lehet megvalósítani. Az ebben a kérdésben benyújtott indítványok az elvben elfogadott jobbágyfelszabadítás gyakorlati elodázásának célját szolgálták. Az augusztus 31-én ülésező birodalmi gyűlésen azután 174 szavazatot adtak le az elvesztett járandóságok földesúri kárpótlása mellett, 134 szavazatot ellene, 36 tartózkodás mellett. A jobbágyfelszabadító törvényt 1848. szeptember 7-én hirdették ki, mégpedig olyan megoldással, hogy itt mind az úrbéres, mind a majorsági jobbágyságot feloldották az eddigi szolgáltatások alól.3 2 A kárpótlás módját azonban Ferenc József csak az 1849. március 4-i rendeletében szabályozta.3 3 A császári patens a kárpótlás két módját határozta meg: az állami és a paraszti megváltást. E szerint: a kárpótlás (Entschädigung), ami az úrbéri, és a megváltás (Ablösung), ami a majorsági jogállású parasztság elvesztett járandóságaiért a volt földesuraknak jár, ezen szolgáltatások tiszta értékének 2/3-ával egyenlő. Ezért a kárpótlási, illetve a megváltási összes kulcsát mindkét esetben 1/3-ának levonásával kell megállapítani, mert a földesúrnak a jobbágyrendszer fenntartásával kapcsolatos költségei az e rendszerből származó jövedelem 1/3-át jelentették. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a jobb és a rosszabb birtokjogú parasztok helyzete és jogállása nem egészen azonos a hazaiékkal. Ez a hányad tehát nem jelentett tényleges bevételt az egykori uraság részére. Következésképpen megváltás tárgyát sem képezte. A kármentesítés és a megváltás teljes összege pedig e kulcs húszszorosa. Ezt az összeget a volt földesúr tőkésítve, kamatos kamatokkal kapja meg. Mégpedig: a tőke egyik részét, a megmaradt 2/3 rész 1/3-át, az úrbéres járandóságok után a paraszt, másik részét az állam, viszont a majorságiak után a megváltási tőke egészét a paraszt fizeti. A külön e célra felállított bizottságok részletes előírásokat dolgoztak ki a tartomá-
