Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 415 marosan kiderült, hogy a feleslegesnek ítélt feltűnés elkerülésére irányuló hivatalos óvintézkedések mit sem változtak: a Budapestre sötétedés után érkező különvonatot a pályaudvaron ünneplő tömeg helyett lefüggónyzótt autóbuszok várták, melyek az önkénteseket késedelem nélkül a hárshegyi cserkészparkba szállították. Itt ünnepélyes külsőségek között többek között Onni Talas, Bartha Károly és Teleki Pál kereste fel őket, utóbbi Horthy „legmagasabb üdvözletét" is tolmácsolva. Fényképeket is készítettek a helyszínen, de ezek soha nem kerültek a nyilvánosság elé: mire az illetékesek megfelelőnek ítélhették a változó külpolitikai helyzetet, a téma aktualitását vesztette.5 7 Persze az ismerős hivatalos „titkolózás" ezúttal sem jelentette azt, hogy a kormány szempontjából mégiscsak hasznos információkat el akarták volna zárni a társadalom elől. Hárshegyi beszédében Teleki egyenesen felszólította az önkénteseket, hogy utazásuk során szerzett élményeikkel legyenek szűkebb környezetük kovászai. Valószínűleg a rendszer által oly erősen preferált „suttogó propagandával" gondolták terjeszteni a Finnországot megjárt katonák sajátos szellemét, hiszen az országos terjesztésű lapok a biztonság kedvéért ismét hallgatnak az önkéntesekről. A cserkészparkot május 28-án ürítették ki, egyidejűleg Felszámoló Hivatalt létesítve a függőben maradt ügyek intézésére. A hivatal a budapesti fmn követséggel, Kozmával és a Miniszterelnökséggel együttműködve az év végéig igyekezett elvégezni az önkéntesek csapattesteinek kiértesítését, a késve készülő háborús emlékérmek szétküldését, a titokzatos távozás következtében elveszített állások visszaszerzését és az esetenkénti segélyek folyósítását. Decemberben azután a Felszámoló Hivatal is befejezte működését, s ezzel végleg lezárult a kalandos sorsú zászlóalj története.58 Mint már említettük, egyfelől nem mindenki várta meg a hivatalos toborzást, néhány önkéntes egyénileg indult a finnek megsegítésére, másfelől természetes, hogy a Finnországban tartózkodó magyar állampolgárok sem vártak egy esetleges magyar légió érkezésére: aki harcolni akart közülük, rögtön a háború kitörése után jelentkezett a hadseregnél. Ennek következében a téli háborúban a zászlóaljjal kijuttatott 341 ember mellett még más magyar önkéntesek is részt kívántak venni. Számuk legfeljebb egy-két tucatra becsülhető. Nagyobb részüket nemzetközi brigádokhoz osztották be, bár néhányukat később átvezényelték a magyar zászlóaljhoz. Az egységes elhelyezést megnehezítette, hogy Tornióban, Helsinkiben, Turkuban és Vaasában a finn hatóságok egyre újabb fogadóirodákat nyitottak, melyek önállóan intézkedtek a befutó önkéntesek vezényléséről, sőt a katonai körzetparancsnokoknak is lehetőségük volt külföldi önkénteseknek bármely csapattestükhöz való besorozására.5 9 2.2. Az önkéntesmozgalom értékelése A magyar önkéntesek jelentőségének reális értékelése szempontjából elengedhetetlen, hogy a magyar segítséget összevessük a más nemzetek által nyújtott támogatással. A skandináv országok mellett Angliában, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban és Kanadában folyt jelentősebb toborzás. (Egyiptom, Dél-Afrika, Ausztrália és Argentína erőfeszítéseinek ismertetését e-
