Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 37 hagyva a kérdést az irtásokat használó jobbágyok és főleg a zsellérek sorsáról. Becslések szerint kb. 460 ezer hold tulajdonjogilag vitatható irtásfold maradt a jobbágyok birtokában.2 4 Végül az idézett IX. tc.-ből, mint alaptörvényből az is következett, hogy minden olyan paraszti használatban lévő szántó-, rétföld, továbbá nem úrbéres telken lévő szőlő, gyümölcsös, a kertek alatt húzódó káposztás ée kenderföld, rövid, vagy hosszú lejáratú szerződéses bérföldek, akár bírói peres eljárással, akár a magánszerződések lejártával egyszerű kibecsülés vagy a földbe fektetett munka ellenértékének kifizetése formájában urasági tulajdont képeznek. Következésképpen: a jobbágyfelszabadítás rájuk sem vonatkoztatható. Ezért a forradalmi alaptörvény 70 ezer szorgalmi (indusztriális) föld (szántó-rét, szőlő, gyümölcsös), 460 ezer hold irtásszántót és rétet, 100 ezer hold kuriális, vagy allodiális parasztbirtokot, telepes és kertészjobbágyok által művelt 130 ezer hold szántóból, rétből és szőlőből álló területet, 150 ezer censuáüs szántó- és rétföldet, végül 400 ezer hold olyan szőlőt rekesztett ki a felszabadítás hatóköréből, amelyet feudális függőségben élő jobbágyok birtokoltak. Összesen kb. 1 310 ezer hold jobbágykézen talált szántóra, rétre és szőlőre nem vonatkozott az úrbéri viszonyokat megszüntető törvény hatálya Becslések alapján 13 778 000 hold szántó, rét, gyümölcsös és szóló volt a feudális függőség valamelyik formájában a parasztság birtokában. E földek sorsa a forradalmi törvényhozás alapján a következőképpen alakult, a holdakat 1200 négyszögölben számolva.2 5 A jelzett területből 1848 előtt csupán 261 ezer hold, 1,89% került örökös megváltás útján, de még az úri joghatóság fenntartása mellett, paraszttulajdonba. A személyi szabadság kivívásával egybekötött jobbágyfelszabadítás révén ebből a földterületből 10 251 000 hold, 74,51% jutott egyértelműen és elvitathatatlanul a volt úrbéres parasztcsaládok tulajdonába. A tulajdonjogilag vitatható s hovatartozás szempontjából véglegesen el nem döntött földek mennyisége 1 956 000 hold volt, 14,10%. A felszabadítás hatóköréből kiesőké 1 310 000 hold, 9,5% volt. Ami a parasztok legelőjárandóságát illeti, arra vonatkozóan a már említett 1852. évi, de ténylegesen az 1847. évi viszonyokat tükröző „Kimutatás" ad némi felvilágosítást. Eszerint a 8761 helységből 1848-ig, csupán 1367-ben, az úrbérileg rendezendő helységeknek mindössze 15,6%-ában fejeződött be a birtokrendezési eljárás, melynek során a volt jobbágyok legelőjárandóságukat is megkapták. A rendezés különböző stádiumában lévő helységek száma 3680 volt, a helységek 42%-a, ami azt jelentette, hogy ezekben az egész eljárás s így a legelő elkülönítése csak folyamatban volt s végrehajtásra még nem került sor. Ezért e helységekben az érintett parasztok legfeljebb csak tudhatták, de bizonyosra nem vehették, hogy mekkora legelőjárandóságot fognak kapni az eljárás végeztével. Viszont 3714 helységben, a helységek 42,4%-ában még meg sem kezdődtek a birtokrendezések. E-zekben a helységekben tehát a volt jobbágyok még csak nem is tudhatták, hogy mekkora legelőjárandóság illeti majd meg őket.26 A magyarországi és a monarchiabeli jobbágyfelszabadítás eltérő és egyező vonásai A Habsburg-birodalomban2 7 — ide nem értve Lombardiát, ahol a 18. század óta nem volt jobbágyrendszer — időben elsőnek Magyarországon törölték el a
