Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

34 SÁNDOR PÁL zott. Az előbbiek közül kb. 600 000 birtokolt olyan házat és zsellér belső telket, amely a jobbágyfelszabadító törvény értelmében e zsellérek szolgálatmentes tulajdonába került. Azoknak a zselléreknek a száma pedig — családszámot véve alapul — akik sem házat, sem belső telket nem birtokoltak, hanem, mint háznélküliek, paraszttársaik házában laktak, 98 024 volt. A csak belső telket birtokló 600 000 és a 28 920 belsőséget és úrbéres külső földeket birtokló úrbéres zsellércsalád mindegyikét megillette a helységben az 1 telekre jutó legelőmennyiség nyolcad része. A 28 920 úrbéri külsőséget birtokló zsellércsaládon kívül, kb. további 20 ezernek volt olyan nem úrbéres földje, amelyre a járadékkötelezettség nem vonatkozott. A kb. 100 ezerre becsülhető allodiális, majorsági földön élő parasztcsaládok tagjai ugyan személyükben felszabadultak, de belső, nem úrbéres jellegű telkük alapján továbbra is járadékkötelesek maradtak. Közülük kb. 44 360 család, a belsőségen kívül, még külső majorsági földeket is használt, amelyekért továbbra is köteles volt járadékot fizetni a földesúrnak. A majorsági (allodiális) jellegű földek tulajdonképpen olyan urasági földek voltak, ahova a parasztok betelepültek, ott házat is építhettek s a földeket magánszerződés formájában használták, de azok sohasem vesztették el majorsági jellegüket. Összegezve az eddigieket a következőket állapíthatjuk meg. A 826 986 zsellércsaládból beltelkével és külső földjeivel 28 920, beltelkével, de birtokolt külső föld nélkül 20 ezer, külsőség nélkül 44 360, a kezén lévő beltelke nélkül 580 042, létező beltelke és létező külső földje nélkül 44 360, a kezén lévő beltelke nélkül 55 640 család szabadult fel. 98 024 családot pedig úgy ért a jobbágyviszonyok megszüntetése, hogy semmilyen belső és külső föld nem volt a birtokában. A jobbágyszemélyek kb. 52-54%-a, a zsellérszemélyek kb. 46-48%-a vált földtulajdonossá. Mint a fentiekből látható, a forradalmi törvényhozás éles határt vont az úrbéres és az allodiális, illetve magánszerződéses jogállású parasztcsaládok viszonyai közé. A személyes szabadság általános érvényű kimondása mellett, csak az úrbéri és az azt pótló szerződéses szolgálatokkal terhelt földek parasztbirtokosai váltak egyúttal járadékfizetéstől mentes, szabad, polgári földtulajdonosokká is; olyan mértékben, amilyen mértékben ilyen földek birtokosai voltak. A kender és káposztásföldekkel együtt ez a járadékmentes földtulajdon, becslés szerint 10 251 000 (1200 négyszögöles) holdat tett ki. A sebtében készült forradalmi törvényhozás bizonyos paraszti rétegek helyzetét megoldatlanul, illetve tisztázatlanul hagyta. Voltak ugyanis olyan parasztlakói is az országnak, akik nem magánfbldesűri, hanem kincstári földeken éltek. Földjeiket egykor uralkodói kegyként kapták és ezért kedvezőbb elbánásban részesültek, mint a magánföldesúri földeken élő paraszttársaik. E kincstári földek lakói, becslés szerint kb. 12 ezer család, kb. 46 ezer szántó- és rétföldön, rendszerint csak egyszerű pénzjáradékot fizettek a kamarának. Jogállásukat tekintve nem voltak egyszerű parasztok, inkább a nem nemesek felső csoportját alkották. Szolgáltatásaikat tehát nem az urbárium szabályozta. Kedvezőbb helyzetük most viszszájára fordult, mivel továbbra sem mentesültek az évi pénzjáradék fizetésétől. Hallgatás tette kétségessé az úgynevezett pusztatelkek, illetve az azokra települt parasztcsaládok sorsát is. (Kb. 39 ezer holdnyi terület.) A pusztatelkek