Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
348 МАК KAI BÉLA között csak „gyerekcipőben" jár.5 4 Margitai, az egyesület tanfelügyelője is az iskola megnyitását pártfogolta. Összeírta a tanköteles magyar gyerekeket, s elegendő jelentkezőt találva megegyezett a lelkes helybeli Magyar Egyesület képviselőivel, hogy az iskola céljaira az egyesület nagytermét is igénybe vehetik.55 A Julián-Egyesület körültekintő eljárására jellemző, hogy az ellentmondó vélemények láttán március végén ellenőrző szemlére küldte Háspel István igazgatótanítót, aki feladatul kapta még, hogy eljáijon az óvoda engedélyeztetése ügyében.56 A kérelmet a bosnyák országos kormány jóváhagyta, s a Julián-Egyesület 1912. évi költségvetési előirányzatába beillesztették az óvoda és az iskola fenntartási költségeit is.57 Az egyesület vezetése tehát mindkét intézmény megnyitása mellett döntött. A vegyes iskola megszervezését Csacsovits Istvánra, a korábban a Száván túlra áthelyezett tanítóra bízták, aki délszláv származású lévén5 8 kisebb „közegellenállás"-t kellett leküzdjön; mire 1911 szeptemberében 34 jelentkezővel a magyar nyelvű óvodai csoport, s hozzávetőleg 100 fővel a kétosztályos, osztottan működő elemi iskola beindult.59 Az eredeti tervhez képest várakozáson felüli gyorsasággal és eredménnyel meginduló mosztári magyar nyelvű oktatás megszervezésében komoly érdemei voltak a helyi magyar kultúregyesületnek, amely nemcsak saját épületének használatát engedélyezte, de egy három tantermes, mellékhelyiségekkel is ellátott épületet is kibérelt az iskola és óvoda céljára, még kedvezőbb körülményeket teremtve az oktatómunkához.6 0 A kultúregyesület és az iskola szoros együttműködése annál is inkább kívánatos volt, mivel a tartományi önkormányzati szabályzat 13.§-a 3. bekezdése kimondta, hogy azon helyi illetőségű, jóváhagyott alapszabályú egyesületektől, amelyek iskolákat kívánnak állítani, az engedély nem tagadható meg.6 1 Márpedig a Magyarországon bejegyzett Julián-Egyesület erre a kedvezményre nem formáihatottjogot, s mint látni fogjuk, az események hamarosan olyan fordulatot vettek, hogy ezt a tartományi kormány által garantált esélyt érdemessé vált megragadni. A több nemzetiségű és vallású tanulót tömörítő magyar iskolák kétségtelenül jó céltáblának mutatkoztak a legkevésbé sem magyarbarát sajtóorgánumok számára, hiszen könnyen hivatkozhattak rájuk, mint a „magyarosítás" központjaira. A legtekintélyesebb horvát lap, az Obzor például a mosztári iskola megnyitásakor két élesen magyarellenes hangvételű cikket is közzétett. Az egyik „Horvátellenes magyar ügynökök Boszniában" cím alatt jelent meg,6 2 a másik kifejezetten a mosztári intézményt támadva, úgy értékelte a helyzetet, hogy Budapest szisztematikus magyarosító iskolapolitikával kívánja a horvát területeket elnemzetleníteni (Fiúmétól Mosztárig és Zimonyig).6 3 Zágráb ugyan messze esett az annektált tartományok magyar iskoláitól, a magyarellenes és nagyhorvát politikai irányzatoknak azonban jól megfeleltethető páijai megtalálhatóak voltak Bosznia-Hercegovina politikai színterein is. Igen jellemző eset a magyarellenes jelenségek sorában, hogy a nagyhorvát alapon álló, Stadler érsek vezette pártformáció lapjának, a Hrvatski Dnevniknek a szarajevói magyar iskolával szemben várható támadásait a Julián-Egyesület úgy kívánta elhárítani, hogy a katolikus hitoktatói állást a lap szerkesztőjének kínálta fel.64 Az egyesület ezt a módszert a szlavóniai akcióban is sikerrel alkalmazta,6 5 és a muzulmánok megnyerését is hasonlókép-
