Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNLAI ACTIO"-JA (1909-1919) 349 pen, egy hodzsa felkérésével kívánta elérni, 66 akinek háromszorosra emelt tiszteletdíjat ajánlottak fel - (miközben a protestáns és izraelita hitoktató fizetése a korábbi szinten maradt).6 7 A sajátos eljárás azonban csupán következménye volt annak a helyzetnek, amelyet Thallóczy ügy jellemzett, hogy a boszniai sajtóorgánumok kivétel nélkül idegenkednek Magyarországtól, minthogy egyik sem nevezhető önfenntartónak.6 8 (A megállapítás valójában annyit jelentett, hogy külső politikai tényezők támogatásával és intenciói szerint működtek.6 9 ) Minderre tekintettel Khuen-Héderváry Károly kormánya sajtóosztályt állított fel a határokon túli magyarság érdekében, részben az őket érintő sajtóközlemények szemlézése, részben pedig sajtótermékekkel történő ellátásuk céljával.7 0 Ezzel összhangban vetette fel a Julián-Egyesület, hogy — a horvátországihoz hasonlóan —, ellensúlyképpen hozzanak létre egy boszniai magyar sajtóorgánumot; azonban a magánvállalkozásként meginduló, de az egyesület támogatására is apelláló Bosnyák Hírlap 1911 tavaszán „megfelelő talaj hiányában" néhány szám után csődbe jutott.7 1 A bosznia-hercegovinai magyarságnak tehát nem sikerült egy olvasóit aktuális információkkal ellátni képes, ugyanakkor érdekvédelmi és propaganda funkciót is betöltő sajtóorgánumhoz jutnia, mint amilyen a Szlavóniai Magyar Újság volt.7 2 Ellenkezőleg, az eszéki lap indított „Boszniai hírek" címmel külön rovatot, s kezdte meg a lap boszniai terjesztését.73 Ez természetesen nem pótolhatott egy helyi lapot, ám 1911 márciusában a tartományi sajtó még megbékíthetőnek tűnt. Ezt a reményt erősítette Stadler érsek titkárának Moravecz Imre igazgatónál tett látogatása, melynek során a szerkesztő kijelentette, amennyiben a fennálló helyzet az iskolában változatlan marad, lapjuk tartózkodni fogház ellenséges megnyilatkozásoktól.74 De milyen is volt a helyzet a szarajevói magyar elemi iskolában 1911 tavaszán? Margitai József jelentéséből tudjuk,7 5 hogy a katolikus templom szomszédságában, a Magyar Házban7 6 működő tanintézetben ekkor 4 magyar, horvát és német nyelvtudással rendelkező pedagógus oktatott 194 tanulót (akik közül 62 magyar, 62 német, 42 horvát, 1 szerb, 1 cseh, 3 mohamedán és 23 spanyol-zsidó volt; Margitai azonban sietett leszögezni, hogy a német- és horvátajkú gyerekek java valójában asszimilálódott magyar). Az iskola rövid működése alatt kedvező fogadtatásra talált nemcsak hírverés nélküli megnyitása jóvoltából, hanem mivel falai között minden nagyobb arányban képviselt vallásfelekezet ápolhatta saját hitét, s leginkább, mivel az intézmény 3 nyelvből nyújtott jó színvonalú képzést, s ezt a gyermekeik érvényesülését szemlélő nem magyar szülők is méltányolhatták. Másfelől a Julián-Egyesület elnöksége elégedetten nyugtázhatta, hogy számos, az asszimiláció különböző fokán álló magyar is felkereste az iskolát, (annál is inkább, mivel az az olvasókört és dalárdát is fenntartó Sarajevoi Magyar Egyesülettel egy épületben működött).77 A belvárosi iskola eredményein felbuzdulva a Julián-Egyesület nagy lendülettel hozzákezdett a főként munkások lakta Új-Szarajevó magyar iskolájának megszervezéséhez. Erre a célra ugyan már az előző évről költségvetési keret állt rendelkezésre, ám a kiszemelt emeletes (4 tanterem és 2 szolgálati lakás kialakítására is alkalmas) épület bérleti díja és átalakításának
