Századok – 1996

Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273

324 ROMSICS IGNÁC mindhárom brit politikus a szomszédokkal való békés megegyezés és gazdasági kooperáció fontosságára, illetve a határok „spiritualizálódásának" a perspektívájára hívta fel a figyelmet. A ,jó tanácsok" nyújtásában maga Attlee járt élen, aki valóságos kiselőadást tartott az „igazi demokrácia" mibenlétéről, s arról, hogy Magyarországnak szomszédaival együtt erre kellene törekednie. Beszélt azután arról is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia minden hibája ellenére mégiscsak egy gazdasági egységet képezett, és „tévedés volt megpróbálni egy sereg önellátó országot létrehozni azon a területen". Ezért a térség országainak le kellene ülniük egy közös asztalhoz, s vitáik rendezése után olyan gazdasági együttműködést kellene megvalósítaniuk, amely emelné az életszínvonalat, s működőképes demokráciák kialakulását is elősegítené. Arról, hogy a Szovjetunió által dominált térségben ezt konkrétan hogyan lehetne kivitelezni, a brit miniszterelnök semmit sem mondott, s ő és munkatársai kerülték annak nyílt beismerését is, hogy a Szovjetunióval és a magyar kommunistákkal folytatott harcában Nagy Ferenc a brit kormánypolitika semmiféle segítségére nem számíthat.152 A konkrét támogatás megtagadása és a jó szándékú, de kivitelezhetetlen tanácsok bőkezű osztogatása mögött egyaránt annak a keserű ténynek nem minden nehézség és trauma nélküli tudomásulvétele húzódott meg, hogy gyarmatbirodalmának szétesésével Anglia elveszítette világhatalmi pozícióját, s ennek következtében mérsékelt, de addig mégis létező közép- és kelet-európai befolyását is. A tengereket évszázadokon át uraló, és a rivalizáló európai hatalmak között a mérleg nyelvének szerepét betöltő szigetország általános meggyengülését és teljes közép- és kelet-európai térvesztését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még abban a balkáni országban is képtelennek bizonyult érdekeinek a hatékony védelmére, amelyet a földközi-tengeri brit kereskedelmi főútvonal biztonsága miatt a régió államai közül addig hagyományosan a legtöbb figyelemben és támogatásban részesített. Az Egyesült Államok katonai és gazdasági segítsége nélkül Nagy-Britannia — Sztálin és Churchill megállapodása ellenére — Görögországból is kiszorult volna. A világhatalmi státus és a Duna-medencei befolyás végének tudomásulvételére utalt a későbbiekben az is, hogy a Magyarországgal kötött 1947-es párizsi békeszerződés aláírását, majd ratifikálását a brit politikai elit figyelemre sem méltatta, s Trianon megismétlését egyetlen mérvadó személyiség sem kifogásolta. A két világháború közötti, sőt a II. világháború alatti helyzethez képest, amikor a magyar revízió ügye a brit politikai életben csaknem folyamatosan napirenden szerepelt, s néha nyíltan, néha csak titokban a brit kormánypolitika is támogatta a magyar határok etnikai elvú módosítását, ez a hallgatás egy olyan új és a hidegháború egész időszakában érvényben maradt megközelítés kialakulását jelezte, amely az 1919-20-as rendezést, illetve annak megismétlését többé nem időlegesként és módosíthatóként, hanem véglegesként és megváltoztathatatlanként fogta fel. JEGYZETEK 1 Lásd erre részletesebben Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894-1918). Bp., 1986. 37-52. és Arday Lajos: Térkép