Századok – 1996

Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273

A BRIT KÜLPOLITIKA ÉS A „MAGYAR KÉRDÉS" 1914-1946 279 kormányzati pozíciót betöltő személy, Herbert Asquith miniszterelnök jóváhagyását is elnyerte. A már elemzett Tyrrell-Paget-memorandumot ugyanis szeptember-októberben azzal a megjegyzéssel körözték a minisztériumok, illetve a Külügyminisztériu

m egyes osztályai között, hogy az a kormányfő szempontjainak megfelelően és azokat tartalmazva készült el („submitted in accordance with the Prime Minister's instructions"). 1916 végén, 1917 elején tehát minden arra vallott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiára Nagy-Britanniában kimondták a halálos ítéletet. Rövidesen kiderült azonban, hogy ez az ítélet nem végleges és a döntés megfellebbezhető. Ugyanazokban a hetekben-hónapokbán ugyanis, amikor a verdikt megszületett, a Monarchia megőrzésének és korszerűsítésének a koncepciója is új életre kelt. A brit Monarchia-politika újragondolását több tényező idézte elő. A legfontosabb ezek közül Ferenc József halála és IV Károly trónra lépése volt 1916. november-decemberben. Az új uralkodó poroszellenességgel átitatott katolikus légkörben nőtt fel, és elődjével szemben hajlandóságot mutatott a birodalom belső szerkezetének korszerűsítésére, demokratizálására és a nemzetiségi kérdés megértőbb kezelésére. Ehhez járult feleségének, Pármai Zitának kendőzetlen olasz és francia rokonszenve. Úgy tűnt, hogy mindezek kedvező alapot nyújtanak a Monarchia leválasztására Németországtól, és különbéke kötésére Bécs-Budapesttel. 1917 márciusára a kölcsönös tapogatózások olyan szintig jutottak, hogy Károly nem hivatalos formában a szövetségesek, konkrétan Poincaré francia elnök tudomására hozta, hogy kész lenne elismerni a franciák Elzász-Lotharingiára vonatkozó igényét és szükségesnek tartja Belgium függetlenségének a helyreállítását.is.2

3 A második tényező, amely a Monarchia túlélési esélyeit növelte, az 1916 decemberi kormányátalakulás volt Londonban. Az addigi brit politika kulcsemberei közül Asquith miniszterelnök és Grey külügyminiszter távoztak posztjukról, és helyüket a Monarchia-barátságáról közismert Lloyd George, illetvd, Arthur J. Balfour foglalta el. Ezzel egyidejűleg a Foreign Office néhány vezető posztján is személycsere következett be. A közigazgatási államtitkár, azaz a külügyi apparátus feje Lord Hardinge iett, és a kormányon belül megnőtt Lord Milner befolyásiéi ^ A harmadik számba veendő körülmény: a hadihelyzet alakulása 1916 végén és 1917 első felében. A központi hatalmak néhány hét alatt kiszorították a.ro.-— mánokat Erdélyből és december 6-án bevonultak Bukarestbe. A nyugati fronton állóháború alakult ki, az ellenséges vonalakat az antant csapatok többszöri próbálkozás ellenére sem bírták áttörni. 1917 nyarán összeomlott a Kerenszkij-offenzíva, és augusztus 19-én a német és osztrák-magyar csapatok áttörték az orosz arcvonalat. Az ősz folyamán pedig az olasz csapatok vonultak vissza - Caporettótól a Piavéig.2

5 Az első figyelemre méltó javaslat arról, hogy a Monarchia megmaradhatna nagyhatalomnak, feltéve, ha különbékét köt,(Sir Horace Rumboldí berni követtől érkezett 1916 legvégén. A követ bécsi körökre hivatkozva tette meg javáslafat.26 Ezt 1917. február 12-én egy részletes memorandum követte, amelyet Eric Drummond, az új külügyminiszter személyi titkára vetett papírra. Drummond nem