Századok – 1996
Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273
276 ROMSICS IGNÁC gukévá a dualista rendszer régi brit kritikusai, mindenekelőtt Seton-Watson és Wickham Steed , is. Előbbi — egy magánlevélben — már 1914 augusztusában a Monarchia összes délszláv területének és Szerbiának az egyesülését prognosztizálta, s egyben kifejezte azon óhaját is, hogy Romániának meg kell kapnia minden románt.10 1914 végére ezt egy átfogó rendezési tervvé bővítette , mely szerint brit győzelem esetén a Habsburg Monarchia helyén „új államokból álló cordon sanitaire-t" kell létrehozni.11 Ez az „egészségügyi övezet" — ahogy 1916-os könyvében részletesen is kifejtette — öt független országból állt volna: az Oroszországgal szövetségi viszonyt létesítő Lengyelországból, Csehországból „természetes határai között", „egy erős és egyesült délszláv államból" Szerbia vezetésével, egy független Magyarországból „lecsatolva róla elnyomott nemzetiségeit és lecsökkentve a valóban magyar magra", s végül „Nagy-Romániából", amely a Regát mellett Magyarország „románok lakta körzeteit", valamint Bukovinát és Besszarábiát is magába zárta volna. A hatodik lehetséges utódállammal, Német-Ausztriával Seton-Watson nem, pontosabban csak úgy számolt, mint a Német Birodalom új tagállamával. (Vó. 1. sz. térképvázlat.) Rendezési tervét indokolva a skót történész-publicista ugyanazokból a premisszákból indult ki, mint Masaryk és Supilo. A nemzetiségek szabadságvágya tehát alapvetően a brit érdekeket fenyegető német veszély, illetve a háborús helyzet követelményeinek szempontjából ítéltetett meg és emelkedett piedesztálra. „Németországot csak úgy lehet legyőzni, ha hajlandók vagyunk támogatni a szlávokat és felszabadítani a közép-európai szláv demokráciákat. Másképp fogalmazva a szövetségesek fő feladata 35 millió szláv és latin felszabadítása a tőlük idegen érdekeket szolgáló, kíméletlen német kizsákmányolás alól. Csak az ő emancipációjuk állíthat tényleges akadályt a német Drang nach Osten elé és szoríthatja vissza Németországot azok közé a természetes határok közé, amelyek között már nem jelent veszélyt Európa békéjére. Alapfeltétel tehát a török kiűzése Európából és a Habsburg Monarchia feldarabolása alkotórészeire. Romjain új és életerős nemzeti államok fognak felemelkedni" -írta.12 Ugyanezek a gondolatok jelentek meg Steed 1916-os „békeprogramjában" is, aki ugyancsak öt független állammá kívánta felbontani a Monarchiát, s hasonló megközelítések és konklúziók jellemezték a brit szellemi élet néhány más kiválóságának, például Sir Valentine Chiral, G. M. Trevelyan vagy H. G. Wells 1915-16-ban közzétett írásait is.13 A nemzetiségi eszmét mint modern államszervezési elvet és ideális háborús célt 1915-16 folyamán a Foreign Office több magas rangú tisztviselője és néhány vezető politikusa is elfogadni látszott. Közéjük tartozott Sir Eyre Crowe, a Külügyminisztérium nyugat-európai osztályának vezetője, aki Seton-Watsonhoz és Steedhez hasonlóan ellenséges államok gyűrűjével akarta körülvenni Németországot és Ausztria-Magyarországot; Winston Churchill tengerészeti miniszter, aki Európa térképét úgy kívánta újrarajzolni a háború végén, hogy a rendezés szabadítsa fel a népeket, állítsa helyre a nemzetek integritását és senkit se hagyjon alávetett helyzetben; s mindenekelőtt Sir Edward Grey külügyminiszter, aki 1915. április 12-én a következőket táviratozta bukaresti követének: „Altalános óhajunk, hogy a területi újrafelosztás az ott lakók nemzetisége szerint menjen végbe."14
