Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

ÚJ MITTEL-EUROPA TERV (1917-1918) 223 nin gróf annak idején nyíltan elismerte. Egy 120 millió lakosú terület egészen másként tud fellépni, mint két egymás mellett, vagy talán egymással szemben dolgozó 70 és 50 milliós állam. A háború után közöttünk és ellenségeink között hosszabb ideig még ellentétek fognak fennállni. így az a közös gazdasági terület, amelyben mi mértékadó befolyással rendelkezünk, számunkra a legnagyobb fontosságú." Hasonló álláspontot képviselt Payer kancellárhelyettes, aki tiltakozott a vámunió minden halasztása ellen. Feltette a kérdést: „És tudjuk mi egyáltalán, hogy vajon, ha mi a végleges tárgyalásokat 1924-re kitoljuk, lesz-e még Ausztria-Magyarország?" Payer a maga részéről azt is elhárította, hogy a német államoknak beleszólást engedjenek e „legnagyobb horderejű" kérdésbe, azon túl, hogy a véleményüket elmondhatják. A „Lengyelország mindenekelőtt" tézisét ezúttal Stein hadügyminiszteren kívül Breitenbach fejtette ki, aki a közlekedési ügyek minisztériumát vezette. О a Lengyelországon túli, tehát a balti, ukrajnai stb. tranzitforgalom érdekeit hangsúlyozta, és ezért domináló befolyást követelt a lengyel vasútnál. Stein viszont már odáig ment, hogy Oroszország csatlakozásáról beszélt (az Anschluss szót használta) Németországhoz, és ezen az alapon követelte Lengyelország, mint „átmenőország" biztosítását. Dr. Havenstein, a birodalmi bank elnöke, aki először vett részt a vonatkozó tárgyalásokon, merőben új hangot ütött meg, és új kifogásokat fogalmazott meg a német-osztrák vámunióval kapcsolatban. Olyanokat egyébként, amelyek végigkísérték a háború utáni évek jó részét is. Elismerte a gazdasági egység jelentőségét, majd hozzátette: „Mi azonban Ausztria-Magyarország gazdasági gyengesége miatt mindenütt szükségbe fogunk jutna. Ausztria-Magyarország gazdasági érdekeihez fogunk igazodni. Nem Ausztria-Magyarország kerül Németország uszályába, hanem megfordítva,, Németország Ausztria-Magyarországéba." Oly sok vita és egyezkedés után végeredményben egy albizottság szerkesztette össze az osztrák delegációval megbeszélendő kérdések forgatókönyvét. Ez megint csak a kompromisszum jegyében született, mivel tartalmazta mindkét vitázó fél legfontosabb szempontjait, amelyek — mint láthattuk — nagyon rosszul illeszkedtek össze. Ennél is kiábrándítóbb volt azonban a június 12-i német-osztrák tárgyaláson az osztrák álláspont. Burian ugyanis abból indult ki, hogy a kettős monarchia fennmaradása legalább annyira német érdek, mint osztrák. Ezért elvárta, hogy a katonai és a gazdasági önállóság feladásáért a németek valamit fizessenek. Újra ragaszkodott tehát az osztrák-lengyel megoldáshoz, vámunió helyett pedig preferenciális rendszert kívánt, vagyis azt, hogy a két állam nyújtson egymásnak kivételes vámkedvezményeket. A lengyel kérdésről folytatott több órás beszélgetésen nem lehetett rávenni szemernyi engedményre sem. Kész volt rá, hogy a németeknek minden kedvezményt megígérjen abban a nagy birodalomban, amelyben a szövetség fő hordozója „Németország, Magyarország, Lengyelország és Horvátország" lesz, de ragaszkodott ahhoz, hogy a lengyel koronát uralkodója fejére helyezzék. Ez az álláspont kizárta, hogy a németek e kérdésben a halogatás taktikáját alkalmazzák, úgy, hogy az összes többi probléma megvitatása akadé-