Századok – 1996

Történeti irodalom - Vörös Vince: Politikai utam (Ism.: Izsák Lajos) VI/1607

1608 TÖRTÉNETI IRODALOM a demokratikus erőket, a terményt vissza kell tartani, a beszolgáltatást akadályozni kell, hogy minél kevesebb gabonát vihessenek el tőlünk, s így tartalékot képezzünk a háború végére." (50. o.) Ezért is csak sajnálni lehet, hogy a Magyar Parasztszövetség tevékenységével meglehetősen szűkmarkúan bánik, hiszen e szervezet történetének tényekre alapozott feltárása és elemzése még várat magára. Az 1944 elején Bethlen István kezdeményezésére alakult Demokratikus Polgári Szövetség és a Kisgazdapárt kapcsolatáról szólva viszont — ellentétben azzal a történeti irodalomban is fellelhető megállapítással, hogy a Kisgazdapárt aláírta a szervezet alapokmányát — meggyőzően bizonyítja, hogy pártja nem írta alá az egyezményt. Vörös Vincét 1944. december 17-én Pécsett beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, december 21-től egyik jegyzője lett. 1945 tavaszán felkerült Budapestre az FKGP központjába, ahol Nagy Ferenc főtitkárt helyettesítette és a vidéki szervezést irányította. 1945. augusztus 20-án a párt Nagyválasztmánya főtitkár-helyettessé és az Országos Intézőbizottság tagjává választotta, a novemberi nemzetgyűlési választásokon ismét képviselővé választották. Ezzel együtt 1945 nyarától a Magyar Parasztszövetség főtitkára volt, s így egyik szervezője lett az 1946 szeptemberében Budapesten megtartott — több százezer parasztembert mozgósító — Országos Parasztnapoknak. Vörös Vince nemcsak jó szervező, hanem jó megfigyelő, higgadt, tárgyilagos elemző is. Könyvében a párton belüli csoportulásokat, irányzatokat jellemezve azt írja: „A csoportok kialakulása részben az érvényesülési vággyal, részben a képviselt irányzattal volt magyarázható attól függően, ki hol remélte jobban kamatoztatni politikai, erkölcsi tőkéjét. Sulyok mellett a harciasabb értelmiségiek, Oltványi és Ortutay köré a »meggondolt« baloldaliak tömörültek... Z. Nagy Ferencet, Kiss Gergelyt, Guba Mihályt és még jó néhányat meg lehetett találni úgy a jobb oldalon, mint a balon. Valójában a centrumhoz tartoztak, de ténykedésükben jelentős szerepet töltött be az érvényesülés vágya, így biztos pontként egyik helyen sem számíthattak rájuk." (95. o.) Hiteles Balogh páter jellemzése is: „Katolikus pap volt, szinte lehetetlen vQlt eligazodni rajta. Ha nem is volt híve a »Kállay-kettősnek«, hintapolitikusnak tartották. Néha órákig beszélt, jóízű dolgokat mondott politikai él nélkül, mintha csak szórakoztatni akarná a jelenlevőket. Hogy ki ne lógjon a »lóláb«, alkalmanként támadtatta magát". (94. o.) Igaza van amikor a következőket íija: „Rákosi, Gerő, Révai, Farkas és a többiek, akiket nagy adag gőg, önteltség, lenézés és számos ellenszenves, rossz tulajdonság jellemzett, nem tudták megkedveltetni magukat még azokkal a kisgazda képviselőkkel sem, akik egyébként rendelkeztek kommunista barátokkal, mint pl. én is. Annak ellenére, hogy véleményünk nem mindenben egyezett. Már az a tény, hogy Rákosi két testőr kíséretében közlekedett még a parlamentben is, morcosabbá, barátságtalanabbá tette a kisgazdapárti képviselők előtt, de sok parasztpárti és szociáldemokrata barátunk is ezen a véleményen volt." (99. o.) 1946-47 fordulóján az ún. köztársaságellenes összeesküvés kipattanása, majd felgöngyölítése során Rákosiék azt akarták bizonyítani, hogy az összeesküvés szálai a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség felé vezetnek. Ezért hozták gyanúba Vörös Vincét, mint az utóbbi szervezet főtitkárát. Egy ideig belügyi őrizet alatt is tartották, kihallgatták, de nem tartóztatták le és bizonyítékok hiányában 1947 májusában az eljárást is megszüntették ellene. Az összeesküvési ügy tisztázása érdekében tett kisgazdapárti erőfeszítéseket részletesen ismertetve — későbbi saját kutatásait is felhasználva — számos új adatot közöl, s ezzel együtt új ismereteket is nyújt, pl. dr. Hompola Mihály félhónapos igazságügyi államtitkári működéséről, Kovács Béla letartóztatásának szemtanúk (Samu László és Kertész Endre) által elmondott körülményeiről, Balogh István „kisgazdákhoz való hűségéről és politikai, erkölcsi magatartásáról," Nagy Ferenc eltávozásáról, s a Kisgazdapárt hároméves tervjavaslatáról. Ez utóbbi — szemben a kommunista-szociáldemokrata közös javaslattal — elsősorban a mezőgazdaság átszervezésére irányult. Célja az volt, hogy megszilárdítva a régi gazdák gazdasági helyzetét és felhasználva a belterjes gazdálkodás útjára térítse őket, az újgazdákat pedig el akarta látni megfelelő gazdasági eszközökkel és állatokat kívánt juttatni nekik. Mezőgazdasági ipar, szakoktatás fejlesztése, tárházak és hűtőtelepek létesítése, víztársulatok, öntözőrendszerek kiépítése és a mezőgazdasági közigazgatás átszervezése szerepelt a javaslatban. Vörös Vince 1947 nyarán tagja lett a Kisgazdapárt országos választási bizottságának, de az augusztus 31. szavazáskor már nem került vissza a parlamentbe, sőt amikor pártban újabb és újabb tisztogatásokra került sor a megüresedett képviselői helyre sem hívták be, a listán hátrább szereplők közül került ki az országgyűlési képviselő. Vörös Vince „feketelistára" került, a Magyar Parasztszövetség 1948. őszén történt feloszlatása után hazament Bakonyára gazdálkodni. A kommunista hatalomátvétel és a sztálini típusú politikai rendszer kiépítésével együtt megkezdődött a parasztság gazdasági ellehetetlenítése, majd,— Rákosi meghatározását használva — „kiiktatása" a magyar társadalomból. Vörös Vincét is kulákká nyilvánították, annak ellenére,