Századok – 1996

Történeti irodalom - Calafeteanu Ion: Revizionismul Ungar si Románia (Ism.: Szász Zoltán) VI/1609

1609 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy nem volt sem 25 kh. földje, sem annak 350 aranykoronát érő minősége, ami a kulákká nyilvánítás kritériuma lett volna. Ő a „politikai kulákok" számát szaporította több tízezer sorstársával együtt, akikre gazdasági, rendőri és egyéb zaklatások, intézkedések sora, megfélemlítés várt. Sőt 1955-ben házát az Uránbánya AVH-s őrsége számára lefoglalták, a pécsi járás területéről kitiltották és Kán községben tudott letelepedni. Ez idő alatt favágóként dolgozott, életsorsának ötvenes évekbeli alakulását megrázóan tükrözik memoárjának korabeli feljegyzései. 1956 nyarán — a szovjet internálótáborokból akkorra már hazatért — Kovács Béla, valamint az Elnöki Tanács akkori elnöke Dobi István közbenjárására került haza Bakonyára családjával együtt. Az 1956-os forradalom első napjaiban Kovács Bélával, Kószér Nándorral, Kertész Endrével és más korábbi helyi kisgazda vezetővel Pécsett és Baranyában a párt és a Parasztszövetség újjáélesztésén munkálkodott, s csak október 31-én ment Budapestre Kovács Bélával együtt. November 4-ig a Magyar Parasztszövetség újjászervezésén fáradozott, majd hazatért Bakonyára és visszament régi munkahelyére dolgozni. Ezután az „ellenforradalmi" eseményekben való részvétele miatt újabb megpróbáltatások vártak rá. Börtönbe nem került, de volt gépkocsikísérő, állattenyésztési brigádvezető, karosszéria díszítő-lakatos, nyugdíjazása után pedig, hogy családját eltarthassa egy termelőszövetkezetben magtáros-raktáros, majd a Pécsi Vízműnél portás. Küzdelmes életére visszatekintve életfilozófiáját így összegzi: „AZ ÉLET szó alatt én sohasem a dőzsölést, az evés, ivás szertelen élvezetét, a semmittevést értettem és kerestem, hanem az élet igazi szépségét, értékeit, a szellemi fejlődést, erős jellemet, a művészet sokféle ágazatának csodálatosságát, a természet utánozhatatlan csodáit, az alkotási vágyat és nem utolsósorban a családi élet békés, szeretetteljes harmóniáját." (255. o.) 1988-tól Vörös Vince a rövid életű Kovács Béla Politikai Társaság elnökeként részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. 1989 júniusában az érdi nagyválasztmányon a párt elnökévé választották. 1990. március 25. országgyűlési választásokon lett ismét parlamenti képviselő, májustól pedig küzdelmes „politikai útjának" végére, csúcsára érve az országgyűlés egyik alelnöke. Vörös Vince memoárja — számos hasonló vállalkozástól eltérően — nem önigazolás, a felelősség másokra hárítása, hanem — nehéz évtizedek tanújaként — tényeknek a leírása, hiteles kép egy sorstársaiért harcoló parasztember több évtizedes politikai küzdelméről. Arról, hogy Vörös Vince gerincroppantó századunkban is kitartott eszméi mellett. Tanulságos olvasmány nemcsak a korszak kutatói, hanem a legszélesebb értelemben vett olvasóközönség számára, mindenkinek akit érdekel Magyarország 20. századi történelme. Vörös Vince a hetvenes évektől kezdve levelezett Nagy Ferenccel egészen a volt miniszterelnök 1979-ben bekövetkezett haláláig. Levelezésük jó része történeti események részletesebb feltárására és megvilágítására irányult, ezek megjelentetése is igen hasznos lehetne. Izsák Lajos Ion Calafeteanu REVIZIONISMUL UNGAR §1 ROMÁNIA [Bukarest] 1995, Editura Enciclopedicá, 229 o. A MAGYAR REVÍZIÓS TÖREKVÉSEK ÉS ROMÁNIA „75 év óta zavarja Közép- és Kelet-Európa országainak békés együttélését a magyar revizionizmus. Sem időleges és részleges sikerei, sem tartós és letaglózó vereségei nem tudták teljesen eltüntetni." — Ezek a címben jelzett mű első sorai, melyek egyben tükrözik a szerző szemléletét is: úgy írni történeti munkát, hogy éppen a történetiség folyamatát, a változásokat kapcsolja ki belőle. Az előszó magyar olvasóját meghökkenti: a szerző azon elmélkedik, hogy a magyar határok esetleges revíziója idegen többségű területeket vinne a magyar államba; s Calafeteanu szerint csalódna aki a „magyar revíziós éhséget csillapítani" reméli ezáltal, mert éppen nem stabilizálná — mondja — hanem rombolná a térség nyugalmát, még veszedelmesebb irredentizmusokat váltana ki román, szlovák, ukrán, szerb, stb. (!) oldalon. „A mai magyar revizionizmus forrását elsősorban a magyar birodalmi nosztalgiákban kell keresni, olyan mentalitásokban, melyek nem akarják elfogadni századunk eszméit és realitásait." Mindenesetre Calafeteanu adós maradt azon jelentős mai