Századok – 1996

Történeti irodalom - Vörös Vince: Politikai utam (Ism.: Izsák Lajos) VI/1607

1607 TÖRTÉNETI IRODALOM Hogy a pécsi éremkiadás történetét főbb vonásaiban ismerjünk — talán minden vidéki városunknál jobban —, azt elsősorban Süle Tamásnak köszönhetjük. Ö szedte csokorba most a pécsi egyetemek jutalomérmeit is. A numizmatika a történetírás fontos segédtudománya: egy-egy éremművészeti alkotás esztétikai értékei mellett hasznos és jellemző adatokat őriz a kor politikai, tudomány-politikai, gazdasági és történelmi viszonyairól. Erre szolgáltat jó példát az egykori Erzsébet Tudományegyetem, a pécsi Orvostudományi Egyetem és a Pécsi Universitas által alapított és adományozott jutalomérmek módszeres bemutatása, bár legtöbbjét a szerző egy korábbi cikkéből (Baranyai Helytörténetírás, 1989.) már ismeijük. A kötetet Naptár néven négy közleményből álló cikksorozat zárja. Horváth Eszter azokat az évfordulókat közli, melyek 1994-ben és 1995-ben voltak időszerűek. - Strázsay János a bolyai uradalom igazgató-főfiskálisa volt 1809 és 1848 között. Életrajzához közöl új adatokat Újvári András. - A mulattatva oktatás pécsi mesteréről, Sirisaka Andrásról szól Szirtes Gábor rövid írása. -Az országos hírű Angster-orgonákról, illetve a cég tulajdonosairól 1992-ben tartott előadást Pécsett Werner Walcker-Mayer, az orgonaépítő cég alapításának 125. évfordulóján. A történeti áttekintést tartalmazó beszéd magyar fordítását veheti kézbe az olvasó. Ódor Imrének, a Baranya megyei Levéltár igazgatójának szerkesztésében megjelenő BARANYA rövid idő alatt a térség történészeinek alkotóműhelyévé vált. Kíváncsian várjuk a további köteteket. Kőhegyi Mihály Vörös Vince POLITIKAI UTAM Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja és a Pannon História Alapítvány, Pécs, 1995. 265 o. Az 1911-ben született, szegényparaszti családból származó Vörös Vince a harmincas évek közepétől 1948-ig cselekvő részese, egyik fontos szereplője, majd szenvedő alanya volt a magyar parasztság sorsa alakulásának. Életútja, politikai pályája — ahogy az ország sorsa is — többször vett tragikus fordulatot. 1935-ig politikával nem foglalkozott. Származása, gyermek és ifjúkori élményei, politikai indíttatásai nyomán természetes volt számára, hogy a Független Kisgazdapártban keressen politikai megoldást saját és sorstársai számára. „Fiatal voltam, nagy lelkesedés élt bennem — írja a Kisgazdapárthoz való csatlakozását indokolva —, s azokat kívántam követni, akik a parasztságból emelkedtek ki: Nagyatádi Szabó Istvánt, Nagy Ferencet, Szabó Pált, Veres Pétert. Érdeklődésem a népi írók, s általában a falu életével foglalkozó írások felé fordult. Szerettem olvasni Móricz Zsigmondot, Szabó Dezsőt, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Kovács Imrét, Darvas Józsefet, Sinka Istvánt, Féja Gézát, Nagy Istvánt, Erdei Ferencet és másokat." (15. o.) Vörös Vince 1936-tól a Kisgazdapárt Baranya megyei szervezőtitkára lett, ahol leginkább Kovács Bélának segített. Nagy Ferenccel, Kovács Bélával, Kertész Endrével, Perr Viktorral, Kószér Nándorral ettől az időtől kezdve került közelebbi kapcsolatba, politikai együttműködésük fokozatosan mély, őszinte barátsággá alakult, s ezt a történelem változásai sem tudták soha beárnyékolni. Szabó Pál tízéves írói jubileumára rendezett ünnepség (1939. január) után szorosabb lett kapcsolata a népi írókkal, köztük Illyés Gyulával, Kovács Imrével, Szabó Pállal és Veres Péterrel. Ennek is volt köszönhető, hogy 1939 nyarán beválasztották az alakulóban lévő Nemzeti Parasztpárt elnökségébe, de hamarosan lemondott, mert a párt nem kapott legális működési lehetőséget; Nagy Ferenc is azt szerette volna ha a Kisgazdapártban fejt ki politikai tevékenységet. Az 1939-es választásokon, Nagy Ferenc és Kovács Béla felkérésére a szentlőrinci választókerületben a kisgazdapárti választási iroda vezetője lett. Már ezt megelőzően az egyik legfontosabb tevékenységének tekintette, s lényegében Vörös Vince kezdeményezte Baranyában a téli gazdasági iskolát végzett fiatal gazdák gazdasági, kulturális és szociális érdekvédelmi szervezkedését, az ún. kalászos mozgalmat. E mozgalom fokozatosan országossá terebélyesedett és 1942-ben beolvadt a Magyar Parasztszövetségbe, amelynek egy évvel később Vörös Vince alelnöke lett, s Somogyi Imrével együtt ún. határjárásokat szerveztek országszerte, hogy a parasztság kölcsönösen megismerje egymás gazdálkodását, lakásviszonyait, kultúráját, s ezzel együtt kialakíthassa véleményét a korabeli politikáról, a háborúról. „Igyekeztünk meggyőzni őket — íija a Szerző —, hogy össze kell gyűjteni