Századok – 1996
Történeti irodalom - Baranya (Ism.: Kőhegyi Mihály) VI/1603
1606 TÖRTÉNETI IRODALOM négy kivételével megsemmisítették. Ezeket — példamutató módon — a helyi és a Nemzeti Múzeumnak adták. A Pécs pénztörténetével évtizedek óta foglalkozó Raymann János hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a hamisításra vonatkozó adatokat. A Tolna megyei zsidók történetét Szilágyi Mihály írta meg Schweitzer Józseffel társszerzőségben. Most a zsidó szellemi életet vette vizsgálat alá. Legnagyobb hozadéka a Scheiber Sándorral foglalkozó rész. Ismeretes, hogy a fiatal rabbi közel négy évet (1941-1944) töltött Dunafoldváron. Életrajzírói ezt a korszakot nem méltatták eddig kellő súllyal, pedig ez idő alatt mintegy félszáz tanulmánya és cikke jelent meg. Bízvást mondhatjuk, hogy a nagyhírű tudós itt alapozta meg szorgalmas felkészüléssel azt a tudást, melyet később bőven kamatoztatott. Rajta kívül persze más rabbik is tevékenykedtek Tolnában (Rubinstein Mátyás, König Géza, Leopold Lajos, Burger Ödön, Bruck Sándor, Friedmann Hillel), akiknek munkásságát kevéssé ismeri hazai irodalomtörténetünk. Nem tartoztak az élvonalba, de a maguk korában a vidék szellemi életének élesztői voltak. Huszár Zoltán cikkének főcíme, a Jótékonykodás és befolyásolás, túl általános ahhoz, hogy megtudjuk belőle, mivel is foglalkozik, azt az alcím határozza meg (A DGT és Pécs kapcsolatának szociálpolitikai vonatkozásai az 1920-1930-as években). A Dunagőzhajózási Társulat szívós telekvásárlásaival, majd a Pécs környéki bányák megszerzésével a vidék legnagyobb vállalata lett. A városban kevés olyan ember, illetve gazdasági egység volt, amely ne került volna kapcsolatba a szénnel, a kor szinte kizárólagos energiahordozójával. A Társaság egyedülálló szociálpolitikát folytatott az általa létrehozott bányatelepeken, az ún. kolóniákban. Ezt részben eddig is tudtuk Babies András kitűnő könyvéből (A Pécs vidéki kőszénbányászat története. Bp. 1952.), de az már kevéssé volt ismert, hogy a DGT vezetősége az egyesületek, városi szegények támogatása mellett olyan fontos hivatalokban ülő személyeknek is juttatott szenet, akik viszonzásul jó szolgálatot tettek a DGT-nek. Ezt persze igen nehéz nyomon követni, de a szigorúan titkos, bizalmas aktákból kihámozható adatok, névsorok (ezeket a szerző teljes egészében közli) valószínűvé teszik az összefonódást. A kifejezetten jótékonykodás és a nyilvánvaló befolyásolás területei sokszor átfedik egymást, ezért a folyamat vizsgálata eléggé összetett feladat. Ismereteink szerint a pécsi közéletre vonatkozó, ilyen jellegű forrást még nem közöltek. Érdemes lenne megvizsgálni a továbbiakban, hogy vajon a DGT-nek volt-e a fentiekhez hasonló kapcsolatrendszere a kormánykörökben. Az Actio Catholica bölcsője Olaszország, ahol 1868-ban vetették meg alapjait, s célja a hívek egyházi irányítás alatt álló társadalmi tevékenységének összefogása. A mozgalom belső rendjét politikai jellegű törekvések zavarták meg, ezért 1931-ben XI. Pius „Quadragesimo anno" kezdetű körlevelével újjászervezte. Ennek nyomán hazánkban is létrejött (1933) az Actio Catholica, melynek pécsi, illetve egyházmegyei tevékenységét vizsgálta meg Kerekes Imre. A szervezet élére neves és közismert egyházi és világi emberek kerültek. Leghasznosabban a szociális-karitatív osztály működött, mely gyűjtéssel teremtette meg az ún. karitászházak felépítésének anyagi alapjait. A Megyeri Kertvárosban sok gyermekes családok számára épülő házak 1934-ben kerültek átadásra. A szakosztály érdeme az ún. cselédotthon létrehozása is. Több évtizedes adósságot törleszt Tilkovszky Lóránt, amikor a Basch-per 1945-46-os anyagát közli. A Magyar Államrendőrség budapesti főkapitányságán tett vallomása sokáig hozzáférhetetlen volt, majd 1971-ben engedélyezték tanulmányozását. Belőle megismerhető, hogy Franz Anton Bäsch hogyan látta önmagát, illetve a Volksbund szerepét, pontosabban hogyan akarta láttatni az eseményeket. Mert ne felejtsük el, hogy vallomása képezte az alapját — legalábbis látszólag — a védelemnek és vádlónak egyaránt. Bäsch ennek nagyon is tudatában volt. (Más kérdés, hogy vallomása mennyire befolyásolta, illetve befolyásolta-e egyáltalán az ítéletet.) A Basch-perről annak idején csak igen szűkszavú sajtóhíradások láttak napvilágot, s az anyag a maga összefüggő szövegszerűségében a későbbiekben sem került közlésre, pedig ez nélkülözhetetlen Bäsch életrajzának, a Volksbunddal való viszonyának megítélése szempontjából. A magyarországi németség történetének kutatóját ez a cél vezette, nem pedig az egykori vád, illetve védelem pozícióinak erősítése vagy gyengítése. Ezért szerepét arra korlátozta, hogy a szöveghez tárgyi magyarázatokkal szolgáljon, illetve olyan jegyzeteket írjon, melyek az elmúlt évtizedek során előkerült levéltári anyagon alapulnak. Bäsch önvallomása egy tragikus emberi sorsot vetít elénk. Világossá válik belőle, hogy a magyarországi németség egy jobb sorsa érdemes, tehetséges fia miként vált a magyar nacionalizmus bűnéből, de főként a hitleri politika demagógiájának és erőszakosságának hatására áldozattá, s hogyan játszotta — félelmektől gyötörve — népcsoportvezetői szerepét, melynek következtében súlyos felelősség terheli népének további sorsát illetően. - Úgy véljük, legfőbb ideje lenne Bäsch életrajzát elfogulatlanul, a tények és a rendelkezésünkre álló hiteles források segítségével megírni. E munka elvégzését elsősorban Tilkovszky Lóránttól várjuk.
