Századok – 1996

Történeti irodalom - Czettler Anton: Pál Graf Teleki und die Aussenpolitik Ungarns 1939–1941 (Ism.: Tilkovszky Loránt) VI/1599

1599 TÖRTÉNETI IRODALOM A locarnói szerződések jobb kiindulási bázist teremtettek a német revíziós politika számára, mert nagyobb mozgásszabadsághoz, több akciólehetőséghez jutott. Jelentősen fellendültek a németangol kapcsolatok is. A szerződések egyúttal Nagy-Britannia növekvő európai érdeklődését is jelezték, amelynek célja az európai koncert — a nagyhatalmi egyensúly — helyreállítása, a laza szerződési kötelezettségek és egyidejű gazdasági fellendülés volt, amelyek összecsengtek a német célokkal. Stresemann Locarno jelentőségét a német külpolitika számára úgy ítélte meg, hogy annak három tényezője — a katonai hatalom, az egységes nemzeti akarat és a gazdaság — közül az első a versailles-i szerződéssel teljesen megszűnt, a második pedig csak feltételesen használható. Ezért csak Németország gazdasági pozíciója jöhet számításba fogyasztó országként. Stresemann sikerének zenitjére Németország népszövetségi felvételét (1926) követő években jutott. Elérte a jóvátételi fizetések értelmes szabályozását, a locarnói szerződésekkel átmenetileg nyugvópontra került a német-francia biztonsági probléma, a népszövetségi felvétellel pedig jelentősen erősítette a német pozíciókat. Briand-al Thoiryban tartott négyszemközti megbeszélése rövid ideig meszszemenő német-francia egyetértést körvonalazott. Az Angliával és Franciaországgal kialakított szoros együttműködést a három külügyminiszter genfi megbeszélései jelezték. Ismét újjáéledt a 19. század európai koncertje és a problémák ellenére átmenetileg relatív harmónia mutatkozott. Éppen a Franciaországgal és Angliával megjavult kapcsolatok teremtették meg a Szovjetunióval 1926-ban kötött berlini semlegeségi szerződés alapját, amely konszolidálta a német-orosz viszonyt. A nyugati hatalmak — főként Anglia — szkeptikusan tekintettek a szerződésre, de elfogadták a német szándékot. Stresemann lojális információs politikájával elkerülte a „Rapallo effektust". Egyidejűleg sikerült a német önbizalmat is demonstrálnia a vilmosi erőfitogtatás hibája nélkül. Stresemann szerint a locarnói szerződések feleslegessé tették a francia katonai jelenlétet a Rajna-vidéken. Hosszas huzavona után végül 1927 augusztusban megkezdődött a csapatcsökkentés. Chamberlain igen óvatosan támogatta Stresemannt, de egyúttal nagy megértést mutatott Briand masszív belpolitikai nehézségei iránt. Stresemann és Chamberlain viszonya ugyan kissé feszült maradt, de a locarnói jó viszony megakadályozta további elhidegülésüket. 1928-ban a jóvátételek újraszabályozásakor pontosan megmutatkozott a csapatkivonás és a jóvátételek szoros kapcsolata. Hosszú francia-angol vita után elfogadták a Young-tervet, majd francia-német vita után a Rajnavidék végleges kiürítését öt évvel a versailles-i szerződésben rögzített időpont előtt. Kétéves stagnálás után ez volt a stresemanni „revízió megegyezéssel" politika utolsó, késői nagy sikere. Halálával a Locarno-politika is sírba került. A német külpolitikából eltűntek diplomáciai módszerei. A francia-német ellentét ismét kiéleződött és a világgazdasági válság tovább rontotta a megegyezés alapjait. Constanze Baumgart világos felépítésű, jól áttekinthető könyve gazdag levéltári forrásokra épül, s újabb figyelemreméltó hozzájárulás a stresemanni életmű megismeréséhez. Németh István Anton Czettler PÁL GRAF TELEKI UND DIE AUSSENPOLITIK UNGARNS 1939-1941 Verlag Ungarisches Institut München 1996. Studia Hungarica 43. 276 o. TELEKI PÁL ÉS MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA 1939-1941 Több mint három évtized telt el azóta, hogy megjelent (1964-ben) Juhász Gyula „A Telekikormány külpolitikája 1939-1941" című könyve, amely a két világháború közti magyar történelem sorsdöntő éveinek már C. A. Macartney által is rendkívül figyelemre méltó módon vizsgált (October fifteenth; 1956, 1961) problematikájával — jórészt a saját maga által szisztematikusan feltárt és egy 1959-ben megjelent válogatás után hatalmas kötetekben (DIMK IV-V, 1962, 1982) kiadott magyar diplomáciai, külügyi forrásanyag bevonásával — a magyar szakirodalomban elsőnek (és utoljára) foglalkozott. Juhász hatalmas dokumentum-feltáró és -publikáló tevékenysége és a külföldi nagy külügyi aktapublikációk (ADAR stb.), valamint a magyar vonatkozású német akták figyelembevételével, amelyek magyar nyelvű hazai publikálásában (A Wilhelmstrasse és Magyarország; 1968) — ha nem is a Teleki-kormány vonatkozásában — Juhásznak ugyancsak szerepe volt, a Teleki-kormány kül-