Századok – 1996

Történeti irodalom - Madievszkij Sz. A.: Rumünszkoe obscsesztvo ot burzsuaznüh preobrazovanij 60-h gg. XIX. v. do 1918 g. vüszsie i szrednie klasszü i szloi. Ocserki (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1587

1587 TÖRTÉNETI IRODALOM Sz. A. Madievszkij RUMÜNSZKOE OBSCSESZTVO ОТ BURZSUAZNÜH PREOBRAZOVANIJ 60-H GG. XIX V. DO 1918 G. VÜSZSIE I SZREDNIE KLASSZÜ I SZLOI. OCSERKI Kisinev, 1996, Zolotüe sztranicü, 263 o. A ROMÁN TÁRSADALOM AZ 1860-AS ÉVEK POLGÁRI ÁTALAKULÁSÁTÓL 1918-IG. FELSŐ ÉS KÖZÉPOSZTÁLYOK ÉS RÉTEGEIK. VÁZLATOK Sz. M. Madievszkij chi§ináui kutató már régóta publikál a korszak román történetére vonatkozó kiváló monográfiákat, néhányat ismertetett is folyóiratunk. Új könyve ennek a korszaknak a társadalomtörténetét vizsgálja, elsősorban kortárs kiadott anyag, törvények, külföldi utazók leírásai alapján, de még az orosz külügyi levéltárban lévő konzuli jelentéseket is felhasználta. A bevezetőben hangsúlyozza, hogy a felülről diktált reformok révén a korszak végére kialakult a kapitalista társadalom, a modernizáció eredményeként. Kitér arra is, hogy a moldáviai kollégák többsége a román történelmet nemzeti történetként kutatja. О mintegy oldalról, éppen ezért eddigi munkái nem is kaptak visszhangot Romániában. Kissé személyes hangon vall arról is, hogy természetesen marxista volt, de most már látja, hogy egy utópia kedvéért mennyi áldozatot követeltek a társadalomtól. Ez a kissé keserű vallomás azért nem befolyásolja eredményeit. A tárgyalást felülről kezdi. A nagybirtokosok száma az egész korszakon keresztül mintegy 4500. Összetételük azonban lényegesen változott. Legújabb számítógépes vizsgálatok szerint 1905-ben a birtokosok 54,5% más volt, mint a korszak elején. Sokan nem tudtak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, eladósodtak, tönkrementek. Akik megmaradtak birtokukban, azok is többnyire félfeudális módon gazdálkodtak, felesbérlettel és ledolgozással, még 1905-ben is a nagybirtok 3/4 része. A földterület 57%-a nagybérlők kezében volt, a birtokosok inkább a fővárosban vagy Párizsban éltek. Bálok és egyéb mulatságok vették igénybe az idejüket, vagy a politika. Leírja egy udvarház belsejét és az ott folyó életet. A házasságok többnyire érdekből kötődtek, ezért is volt sok a válás. A vallás inkább szokás kérdése volt. A nyugati divatot majmolták, de otthon levetették. A hazai kulturális élet iránt nem érdeklődtek. A burzsoázia ebben a korszakban került az előtérbe. A korszak elején néhány tucat ember, a végén már pár ezer. Vegyes etnikumú, sok köztük a zsidó. A románoknál sokak szerint hiányzik a vállalkozási hajlam, inkább a fogyasztás érdekli őket. Ez a fennálló agrárviszonyok következménye. A legrégibb rétegük a kereskedők, 1860-ban 30 500 a számuk, persze ez zömmel kiskereskedő. A nagykereskedőké néhány tucat. Idővel egész kereskedődinasztiák alakultak ki, vagy a kereskedő a segédjét segítette. Nagybirtokosok is kereskednek saját terményeikkel. A régi kereskedők még a céhes hagyomány révén becsületesek. Egy másik kategória a nagybérlők. Kevés köztük a modern módra gazdálkodó, inkább tovább adják a földet bérletbe a parasztoknak. Moldvában a nagybérletek 3/4 része ilyen. A Fischer testvérek 1904-ben 3,2 millió hektárt béreltek, nyereségük 3 millió. 1907-ben limitálták az egy ember által bérelhető föld nagyságát, 4 ezer ha-ban. Többnyire műveletlenek voltak, és ugyanolyan durvák a parasztokkal, mint a nagybirtokosok. A bankárok a pénzváltók és nagykereskedők közül kerültek ki, többnyire idegenek. 18%-os kamatot szedtek. Ezen később a bankok megjelenése sem segített. Csak a Nemzeti Banknál volt 5-6% a kamat. A legtöbb bankár nem értett a dolgához, de az állam és a Nemzeti Bank átsegítette a nehézségeken. Összefonódtak a pártokkal, főképp a liberálissal. Az ipari burzsoázia a meggazdagodott kézművesekből, kereskedőkből, kis részben a bojárságból rekrutálódott, de mérnökök, ügyvédek és politikusok is keveredtek közéjük. Etnikailag ugyancsak vegyes társaság. Gala^iban 21 vállalkozó volt neve szerint román, 32 idegen. 1892-ben 625 gyár működött (a kritérium a gőzerő használata). 23,36% volt zsidó kézben. A gyáros társadalmi presztízse magasabb volt, mint a kereskedőké. Erősen összefonódtak az állammal, amely eleget tett a védővámok iránti követelésüknek. Tulajdonképpen az állam hozta létre ezt a burzsoáziát. Uzsorás módon igyekeztek gazdagodni. Fő céljuk a földbirtok szerzése, mert ez biztonságot jelent. A nagybirtokosokat a külsőségekben is utánozták, a nyugati divatban. Vannak köztük jótékonykodók is, ahogy a bojárok közt is akadt. Többnyire műveletlenek (egy gazdag könyvkiadó írástudatlan volt). Csak idővel kezdenek az újságon kívül mást is olvasni. Beosztottjaikkal szemben nemegyszer tettlegességre is vetemedtek.