Századok – 1996

Történeti irodalom - Egri Történelmi Évkönyv (Ism.: Szecskó Károly) VI/1585

1586 TÖRTÉNETI IRODALOM Csak dicsérhető Ráczné Horváth Ágnes témaválasztása: „Nő és a polgárosodás Magyarországon a századfordulón". Kár azonban, hogy nem támaszkodott levéltári forrásokra. Téves az a megállapítása, hogy „a parasztság teljesen értetlenül nézte ezeket a nőszervezeteket.". A szerző figyelmébe ajánlom Veres Péter Falusi krónikája — (első kiadása 1941-ben jelent meg) — „A mozgalom oldalhajtása" című részének „A feministák" című alfejezetét, ahol a szerző csodálatosan írt a nők jogaiért harcoló balmazújvárosi parasztasszonyok vezetőiről, akik szóvivője Pokrócz Julcsa néni volt. Ő még Tisza István miniszterelnököt is felkereste a feminista helyi asszonykúldöttséggel. Úgy hisszük, szorgalmas kutatással több hasonló példánk is lehetne. Nagy József „Az utolsó Habsburg trónfosztás kül- és belpolitikai körülményei" című tanulmányában IV Károly második, 1922. októberi hazatérésének körülményeit elemezte a korabeli források tükrében. Történettudományunknak hasznára válna, ha a téma a szerzőt Károly király teljes életrajzának megírására inspirálná. Megjegyezzük: az egri, illetve a megyei királypártiak (legitimisták) IV Károly király lelkes hívei voltak. A korabeli egri sajtó több cikket közölt a száműzött uralkodó Madeira szigetén töltött rövidre nyúlt életéről, sőt a gyermek Habsburg Ottóról is. Szőke Domonkos már hosszú évek óta vizsgált kedvenc témájáról, a Magyar Szemléről írt, a ma is égetően aktuális kisebbségi kérdés szempontjából. Eddigi kutatásait a két világháború közötti időszak egyik legszínvonalasabb folyóiratáról majd a jövőben bizonyára könyvvé érleli. Kozári József közleménye az 1956-os felkelés hadtörténetéhez nyújt adalékokat az 1956. október és december 31. közötti időszakból, a 6. lövészhadtest parancsnokságának 1957. január 11-én kelt jelentése alapján. Nem ártott volna, ha a jelentés lelőhelyét is megadja. A helytörténeti és köztörténeti tanulmányokat, közleményeket két egyetemes történeti tárgyú dolgozat követi. Makai János Andrej fejedelem tevékenységét dolgozta fel orosz nyelvű források alapján vlagyimiri uralkodása kezdetéig. A szerző azzal indokolta témaválasztását, hogy az orosz történelem III. Iván nagyfejedelem (1462-1505) uralkodását megelőző időszakának vizsgálata a hazai történetírásban eddig eléggé háttérbe szorult. Pedig, mint írta, „a Kijevi Rusz és a részfejedelmi Oroszország helyzetének tanulmányozása nélkül a későbbi századokban lezajlott események, folyamatok nehezen értelmezhetők". Káló Ferenc „Nyugat-Európa és (vagy) Oroszország. Gondolatok a civilizáció lehetőségeiről" címmel a XIX. században élt orosz filozófus, író, esztéta Herzennek az 1848-as forradalmak bukása után keletkezett írásai tüzetes tanulmányozása alapján elemezte a nagy gondolkodó nézeteit a civilizáció jövőjéről, melyet az említett forradalmak leverése után nyugat-európai viszonylatban pesszimistán ítélt meg. E borúlátást a burzsoá társadalmi rend akkor átmeneti művészetellenes magatartásával magyarázta. Ezzel szemben hazája, Oroszország kulturális felemelkedésében optimistán bízott. Kaló szerint „a ma távlatában Herzen Oroszország jövőjébe vetett optimizmusa igazolódott, hiszen a XIX. század második felének orosz kultúrája egyetemes viszonylatban is igen magas szintre jutott, nagy értékkel járult az emberiség szellemi gazdagodásához.". Helyesen állapította meg azt is, hogy a jeles orosz gondolkodó történelmileg tévedett viszont a nyugat-európai kultúra, művészet perspektívátlanságát illetően. Itt főleg a francia kultúra nagyszerű eredményeit hozta fel példának. Megjegyezzük, hogy Kaló Ferenc is jól tenné, ha Herzerlnel kapcsolatos sokéves kutatási eredményeit önálló könyvvé formálná. A kötetben közölt írások tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a szerkesztő sok időt fordított a különböző szerzőktől származó dolgozatok stiláris, tartalmi egységesítésére. Úgy látjuk azonban, hogy a kötet elején közölt helytörténeti jellegű dolgozatok más sorrendjét kellett volna kialakítani. A kiadványt Szabó József régészeti jellegű dolgozatával kellett volna kezdeni. Ezt követhették volna Cselényi Zsuzsanna, majd sorrendben Csesznokné Kukucska Katalin, Bozsik Rafael, Kriston Pál és Misóczki Lajos írásai. Véleményünk szerint a közreadott anyagok színvonala, mint arra már ismertetésünkben rámutattunk, egyenetlen. Több sikerült dolgozat mellett találhatók kevésbé sikerültek is. Bizonyára az évkönyv ígért második számában növekszik a színvonalasabb munkák száma. Végül megjegyezzük, hogy csak lelkesedni lehet azért, hogy Egerben, illetve a megyében a történeti jellegű kiadványok száma ezzel is növekedett. Szecskó Károly