Századok – 1996
Történeti irodalom - Egri Történelmi Évkönyv (Ism.: Szecskó Károly) VI/1585
TÖRTÉNETI IRODALOM EGRI TÖRTÉNELMI ÉVKÖNYV Szerkesztő: Misóczki Lajos Eger, 1994. 302 o. Az évkönyv első dolgozata Cselényi Zsuzsanna munkája, amely „A céhmesterré válás feltételeinek megnehezedése Eger városban és országos viszonylatban" címet viseli. A szerző új levéltári kutatásokat alig végzett, s munkáját főként az eddigi, a témára vonatkozó köz- és helytörténetírás sajnos hiányosan felhasznált irodalmára támaszkodva készítette el. Például e vonatkozásban nem hasznosította Richter Mátyás, Balassa István, Lénárt Andor, Löffler Erzsébet, Csiffáry Gergely, Fajcsák Attila munkáit. Bozsik Rafael „A birtokrendezés ügye az egri érseki uradalomban a jobbágyfelszabadítás után" című tanulmánya a rendezési folyamat legfontosabb helyi jellegzetességét abban látja, hogy az érsek, mint földesúr, egykori jobbágyainak földjét saját majorságai növelésére nem kívánta felhasználni. A felszabadítást követő úrbéri perek során csupán a legelő kérdésében volt hajlíthatatlan. Ennek oka az volt, hogy az érseki uradalmak legfontosabb ágazata jövedelmezőség szempontjából ekkor és később is a juhászat volt, amelynek fejlesztését a szűkös legelőterület gátolta. A kötet következő írásában Szabó József egri régész a bronzkori, úgynevezett hatvani kultúrának, a város Kisfaludy utcájában feltárt 54. számú lelőhelyéről számolt be. Közleményében újabb adatokat szolgáltatott a régészeti irodalomban joggal országos jelentőségűnek tartott kultúra jobb megismeréséhez, különös tekintettel a késő bronzkor eleji edényművesség technikai újításaira. A régészeti dolgozatot követően Misóczki Lajos „Az idegenforgalmi és turisztikai élet Gyöngyösön és a Mátrában 1919-1944-ig" című rendkívül adatgazdag, ugyanakkor tüzetesen elemző munkájában kimutatta Gyöngyös, illetve a Mátra országos jelentőségét a trianoni béke utáni magyar idegenforgalomban. Kriston Pál „A bányászat helyzete Heves megyében a XIX. sz. második felében" című dolgozatában nem mondott lényegesen újat a témáról: az általa közöltek bővebben megtalálhatók a Heves Megyei Múzeumi Szervezet által 1992-ben kiadott „Heves megye iparosítása a dualizmus korában" című könyvében. Vitatható a szerző ama — könyvében is szereplő — megállapítása, hogy az 1862-ben a mátrai érc kitermelésére alapított, s tevékenységét 1880. október 10-én életképtelenség miatt beszüntetett Mátrabánya Egyesület története és sorsa olyan nagyszerű irodalmi alkotásnak szolgált hiteles forrásanyagául, mint Jókai Mór Fekete gyémántok című regénye. A kortárs Jókai mindenképpen ismerhette a Mátrabánya Egyesület történetét, de az Egyesület sorsa művének csak egyik forrása lehetett. Annál is inkább, mert — s ez a regény címéből is kitűnik, — a híres alkotás elsősorban „a fekete gyémántok"-nak nevezett szén bányászatával foglalkozott. Csesznokné Kukucska Katalin közleménye az 1825-1848 közötti követutasítások tükrében szolgáltat adatokat a reformkori megye társadalmának liberalizálódó magatartásáról. A téma rendkívül fontos, hiszen a reformkori Heves megye történetének részletes és alapos feldolgozása mindmáig hiányzik, ám a szerzőtől további kutatásokat igényelne, mivel dolgozatában kevés levéltári forrást használt fel. Barta János „A magyarországi mezőgazdasági irodalom forrásértéke a XVII-XVIII. században" címmel tett közzé tanulmányt. A témáról korábban már önálló könyvet is publikált. írásában a magyar szerzőktől származó magyar és idegen nyelvű agrártörténeti munkákat elemezte forrásértékük szempontjából. Csak örülni lehet ama megállapításának, hogy napjainkban a statisztikai módszerek túlzott, talán egyoldalú eluralkodása miatt az említett századokban született mezőgazdaságtörténeti munkákra jobban oda kellene figyelni, mivel „észrevételeik, megállapításaik ma is elevenebbé, színesebbé tehetik egy-egy kor képét". Kár viszont, hogy a szerző Nagyváthy Jánosnak, a keszthelyi Georgikon neves tanárának csak egyetlen munkáját említette (Szorgalmatos mezei gazda 1791), holott Nagyváthy a legtöbb elméleti és gyakorlati mezőgazdasági szakkönyv szerzője volt a 18. századi Magyarországon.
