Századok – 1996
Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571
FIGYELŐ 1581 Hitler 1943. április 13-án, amikor a klessheimi kastélyban tárgyalt a román diktátorral, nem kérte vagy követelte a román zsidók deportálását. A Führer pusztán utalt arra, hogy az ő véleménye ebben a kérdésben más, mint a Conducatoré.57 Míg a román Holocaust egyik legjellemzőbb sajátossága volt a brutalitás mellett a szervezetlenség, a magyar zsidók éppen azért pusztultak el olyan nagy számban a második világháború idején, mert a teljes bürokratikus államgépezet volt az ellenfelük. A magyar hivatalnokok, vasutasok, rendőrök, csendőrök és katonák zöme lelkesen vagy vonakodva, de végrehajtotta a zsidókérdésben is a parancsokat. A magyar Holocaust egyik megkülönbözető vonása éppen a zsidók katonai munkaszolgálata volt. A munkaszolgálat megítélése körül az elmúlt években némi jóindulattal szakmainak is nevezhető vita bontakozott ki.5 8 Egyesek a náci haláltáborokkal hasonlították össze, mások szerint valóságos zsidóvédő intézmény volt. A valóságot régóta ismerjük, a magyar nyelvű szakirodalom mára már megnyugtatóan tisztázta ennek a szervezetnek a valóságos szerepét.5 9 R. L. Braham professzor négy volt munkaszolgálatos visszaemlékezését rendezte sajtó alá. A négy visszaemlékező új tényanyagot nem ad, de segít megérteni, felfogni, hogy mi is történt azokkal a zsidókkal, akiket a második világháború idején fegyvertelenül kényszerítettek az aknamezőkre. R. L. Braham professzor négy volt zsidó munkaszolgálatos visszaemlékezésén keresztül mutatja be a magyar zsidó munkaszolgálatot, amely — jellegzetes magyar sajátosság — a Honvédelmi Minisztérium keretében jól megszervezett intézmény volt. Sehol másutt a náci Európában nem voltak a zsidók ilyen szervezett, katonai jellegű, fegyvertelen munkaszolgálatra kényszerítve. Egyébként talán nem árt arra is emlékeztetni: ha fegyvert adtak volna a magyar zsidók kezébe, döntő többségük minden bizonnyal harcolt volna a Szovjetunió ellen, a nácik oldalán, finn hitsorsosaikhoz hasonlóan... A négy visszaemlékező, Mermelstein Gábor, Singer Zoltán, Nagy György és Friedrich József sorsában csak annyi volt a közös, hogy zsidók voltak és a második világháború idején munkaszolgálatosok. De mindahányan mást láttak és egészen mást tapasztaltak. Mermelstein Gábor sofőrként szemtanúja volt a Kamenyec-Podolszkij-i mészárlásnak 1941 augusztusában. Visszaemlékezése szerint a nácik fényes nappal, a magyar katonák, sőt a zsidó munkaszolgálatosok szeme láttára öldökölték a zsidókat.60 Singer Zoltán a 110/34-es munkásszázaddal a keleti frontra került. Szikár, éles leírása néhol csehovi, vagy salamovi tömörséggel és erővel írja le az elszenvedett borzalmakat. „A keretlegények korbácsütései gyakrabban hullottak ránk, mint azelőtt a szegény párákra. Mert az ember minden baromnál többet bír ki" - jegyzi meg egy helyütt.61 Egyik éjszakai szállásukról csak ennyit ír: „Roskadozó csűr volt a szállásunk, éjszakánként patkányok szaladgáltak dermedt testünkön, amit reggelre sokszor vastag hólepel takart."6 2 Singer Zoltán szemléletesen íija le a voronyezsi áttörést és jól emlékszik arra is, milyen döbbenten tapasztalták, a szovjetek őket, a sokszorosan megalázott magyar zsidókat éppen olyan ellenséges fogadták, amikor hadifogságba estek, mint a fegyveres magyar honvédeket. Singer és Friedrich József egyaránt beszámol arról, hogy a szovjetek a fogságba esett zsidóknak, ha panaszkodtak, külön
