Századok – 1996

Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571

1582 FIGYELŐ elbánást követeltek maguknak, csak azt felelték: miért nem szöktek meg, nincs különbség abban, hogy valaki aknát szed, lövészárkot ás, vagy lő, mindegyik ellenség. Friedrich világosan látja azt is, hogy a Vörös Hadseregnek és szovjet hátországnak munkaerőre volt szüksége, ezért sem menthették föl a zsidó hadifoglyokat a munkavégzés alól.63 Nagy György a jugoszláviai Bor-ban, a rézbányában dolgozott. О pontosan tudja, hogy a keleti fronton voltak olyan keretlegények és századparancsnokok, akik azt hitték (sokszor nem is alaptalanul), ha valamennyi zsidó munkaszolgálatosuk elpusztul, hazamehetnek. Borban viszont a német munkavezetők tudták, ha nem dolgoznak jól, akkor könnyen a keleti frontra kerülhetnek. Bor nem volt haláltábor, a munkakörülmények közel sem voltak olyan borzalmasak, mint a lengyelországi náci munkatáborokban. A munkaszolgálatosokkal nem végeztettek értelmetlen, megalázó munkákat, viszonylag normálisan élelmezték is őket. Különösen érdekes Nagy György leírása arról, hányféle zsidó került a bori táborba. Származás, vallás, szokások és nyelv, vagyoni helyzet szerint olykor egymástól valóban történelmi fényévekre lévő embereket sorozott egymás mellé a vakvéletlen.64 A történész is ember, sőt olykor a hiúság vétkébe is belézuhan. Bevallom, rendkívül jóleső érzéssel olvastam R. L. Braham értékelését a kelet-európai Holocaust historiográfiáról. Braham professzor összefoglaló véleménye szerint a magyar Holocaust szakirodalma, a zsidó Vészkorszakkal foglalkozó művek számát és színvonalát is tekintve, Kelet-Európában messze kimagaslik a mezőnyből. Ehhez hozzá kell számítani még azokat a szépirodalmi műveket, színdarabokat, filmeket, rádió- és tévéjátékokat is, amelyeknek témája a Holocaust. Magyarországon egy viszonylag rövid történelmi időszakot (1949-1956) leszámítva a Holocaust soha nem volt tabu-téma. Kádár János soha nem tűrte a nyilvános antiszemita uszítást, Aczél György pedig támogatta és tűrte a Holocaust kutatását, az eredmények publikálását. 1989 óta pedig már a cenzúra sem akadályozhatja a tudósok, művészek alkotó munkáját. Most már csak pénz kellene, de sok, hogy az eredményeket publikálni lehessen és ahhoz is, hogy legyenek olvasói, nézői, hallgatói is a Holocausttal kapcsolatos műveknek. JEGYZETEK 1 Michael R. Marrus: The Holocaust in History (Penguin Books, London, 1987, 5-6.) 2 RLB, 14, 4. 3 RLB, 14, 3. 4 István Deák: Anti-Semitism and the Treatment of the Holocaust in Hungary [Antiszemitizmus és a Holocaust feldolgozása Magyarországon] in: RLB 14, 99-124. idézett rész: 122. 5 Fred Hahn \ Anti-Semitism and the Treatment of the Holocaust in Postcommunist Czechoslovakia (The Czech Republic [Antiszemitizmus és a Holocaust feldolgozása a posztkommunista Csehszlovákiában — Cseh Köztársaság] RLB 14, 57-78. Deák, i.m. 104. 6 Ruth Bettina Birn: Anti-Semitism and the Treatment of the Holocaust in Germany [Antiszemitizmus és a Holocaust feldolgozása Németországban] 79-98., idézett rész: 81. 7 Birn, i. m. 86-87. 8 Birn, i. m. 96. 9 Alan Bullock: Hitler and Stalin. Parallel Lives (A.A. Knopf, New York, 1992, 983.) 10 Stephen Fischer-Gala(i: The Legacy of Anti-Semitism [Az antiszemitizmus öröksége] in. RLB 15. k., 1-28., idézett rész: 1.