Századok – 1996

Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571

FIGYELŐ 1575 hangzó érv, csak éppen semmi köze az igazsághoz. Pusztán újabb adalék ahhoz a tényhez, melyet röviffen a velünk élő történelemnek és a Holocaust napi politikai aktualitásának nevezhetnénk Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Holocaust jelen van a mai politikai vitákban. Romániában, mint erre még az alábbiakban bőven utalunk, a magyarellenes politikai propaganda részeként jelenik meg az az állítás, hogy miközben a békeszerető románok a második világháború idején mentették a zsidókat, addig a vérszomjas magyarok gyilkolták, deportálták őket. Ezzel szemben, mint ezt Raul Hilberg, a Holocaust-szaktudomány doyenje már 1961-ben megírta, a litvánok és ukránok mellett csak a románok öldökölték sajátkezűleg a zsidókat. A többi náci szövetséges, vagy nácik által megszállt országban a helyi hatóságok és a lakosság egy része „csak" segített a zsidókat kifosztani, gettókba, gyűjtőtáborokba zárni, majd deportálni.2

1 Azt, hogy a második világháború idején hány zsidót öltek meg, nemcsak az egyes európai országokban alkalmazott náci politika határozta meg. Ahol a Harmadik Birodalom „vonakodó csatlósai" pl. a románok, bolgárok, vagy bábjai pl. a horvátok, szlovákok találtak maguknak más gyűlölni, üldözni való kisebbséget, ott a zsidóknak nagyobb esélyük volt a világháború túlélésére. Bulgáriában a mohamedánok, Horvátországban a szerbek, Szlovákiában és Romániában a magyarok terelték el hoszszabb-rövidebb időre a xenofób rassszisták figyelmét a zsidókról22

Mutatis mutandis: a mai antiszemitizmus erejét sok országban gyengíti az idegenek, menekültek, vendégmunkások, cigányok és a nemzetiségek jelenléte.23 Hogy az antiszemita-rasszista ideológiáknak miért van nagyobb tábora a volt kelet-németországi területeken, mint a hajdani Nyugat-Németországban, arra Bettina Birn meggyőző magyarázattal szolgál: a sztálini bűnök glorifikálása, illetve elhallgatása, párhuzamosan a hitleri bűnök elitélésével a hiteltelen, hazug állami propaganda részeként jelent meg Ulbricht és Honecker Németországában azok előtt a fiatalok előtt, akik amúgy is lázadtak apáik rendszere ellen 24 Kelet-Európában, mint azt Frederick В. Chary nagyívü történelmi tablót felvázoló tanulmányában leírja, világos történelmi okok miatt egyedül Bulgáriában nem volt és ma sincs antiszemitizmus. A második világháború idején a bolgár zsidókat, nem utolsó sorban a hazai politikai erők egy részének határozott fellépésére végül is nem deportálták. Csak Trákiából és Makedóniából (tehát a világháború idején megszerzett területekről) deportálhattak a németek igaz, buzgó bolgár hatósági segédlettel kb. 13 ezer zsidót Auschwitzba. A bolgár helyzet további sajátossága, hogy innen a zsidók, amint tehették, 1945 után csaknem teljes létszámban kivándorolták.25

Kár, hogy Chary professzor tanulmányában csak saját bolgár-Holocaust monográfiáját idézi, ismerteti. Hozzá hasonlóan Kovács András sem vette a fáradságot magának, hogy valami új anyagot dolgozzon föl. R. L. Braham professzor, mint túl liberális szerző „elnézte" Kovács Andrásnak, hogy most angol nyelven közzétegye a „Medvetánc"-ban 1984-ben publikált (Erős Ferenccel és Lévai Katalinnal közösen írott) tanulmányát. Még sajnálatosabb, hogy az eredeti publikációra és társszerzőire Kovács még a lábjegyzetekben sem utal.26 Furcsa az is, hogy William Korey a Szovjetunió, illetve FÁK (Független Államok Közössége) területén érvényesülő antiszemitizmusról szólva nem is említi