Századok – 1996
Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571
1576 FIGYELŐ a sztálini időket. Egy szót sem ejt a (zsidó)orvos-perekről, a meggyilkolt zsidó színészekről, írókról, vagy éppen Anatolij Kuznyecov: Babij — Jar с. kitűnő tényregényéről, amelyben az író az 1941 szeptemberében Kijev mellett legyilkolt zsidóknak állított emléket.27 Bulgária kivételével a többi kelet-európai országban mindenütt volt és van antiszemitizmus. Ez a tény, különösen akkor, ha tagadni, vagy jelentőségét csökkenteni próbálják, része annak, amit a „megemésztetlen múlt" szindrómának szoktak nevezni. 1939 márciusában a „független" Szlovákia Hitler bábállamaként alakult meg. Körülbelül 90 ezer főre becsülhető zsidóságát a nácik, szlovák hatósági segédlettel deportálták, majd legyilkolták. A Tiso vezette, szolid katolikus hagyományra támaszkodó, nacionalista, xenofób és antiszemita Szlovákia, amely a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető demokratikus országnak, mégis sok mai szlovák politikus szerint jelentős pozitívumokat is fel tud mutatni. Például azt, hogy ez volt a történelem során az első független Szlovákia. Ez a tény szinte lehetetlenné teszi manapság északi szomszédunknál, hogy a szlovák állam történetéről nyilvános viták folyhassanak. 1 Fred Hahn, miközben lelkesen ünnepli a két világháború közötti Csehszlo- j vákiát, egy szót sem ejt arról, hogy ez az ország az Osztrák-Magyar Monarchia romjain mesterségesen létrehozott, soknemzetiségű államalakulat volt.28 Bibó István találó megfogalmazása szerint Csehszlovákiában a németeknek és a magya- j roknak nem volt rossz dolguk: „...csak éppen indokolatlan volt egy kicsit, hogy I mit is keresnek ők a szláv testvériség alapján egymásra talált csehek és szlovákok országában."2 9 Hahn nem említi azt a tényt sem, hogy a csehországi zsidók jó részének német volt az anyanyelve és a cseh politikusok ezért is tekintették őket az „ellenséges", tehát a német táborhoz tartozó kisebbség tagjainak. A cseh zsidók ^ nyelvi-kulturális kötődéséről a tanulmánykötetben Deák István ír.30 De míg Tiso rehabilitálásától e sorok írásakor (1996 tavaszán) még óvakodnak Meciarék, Romániában már utcákat, tereket neveztek el Antonescu „Conducator"-ról, 1991 májusában a román parlamentben egy perces néma vigyázzál -lással tisztelegtek a második világháborús román vezér emléke előtt.3 1 Idáig azért 1993-ban, Horthy kormányzó hivatalos, állami pompával történő kenderesi újratemetése körül oly lelkesen ügyködő politikusaink sem merészkedtek... A Conducatort egyébként már a Kárpátok Géniusza, maga Ceau§escu kezdte rehabilitálni mint nagy, nemzeti államférfit, nem mulasztva el kiemelni, hogy a tábornok-miniszterelnökkel ellentétben, aki csak az állam vezére volt, ő már a párté és az államé is. De a román párt vezére joggal emelte ki saját rendszere és az Antonescu-féle rezsim közötti hasonlóságokat: mindkettő tekintélyuralmi és nacionalista volt.3 2 Antonescu rehabilitálásának, mint erre Braham professzor is utal, más okai is voltak — vannak Romániában. Már Ceau§escu udvari történészei elkezdték terjeszteni azt a legendát, hogy a második világháború idején a románok, ellentétben a magyarokkal, megvédték saját zsidóikat. Ugyanezt látjuk a szerb-horvát viszályban is: a nacionalista történészek a másik népről próbálják azt (is) bebizonyítani, hogy a világháború idején zsidóüldöző, sajátjuk pedig zsidómentő volt.3 3 Ennek a kölcsönös vádaskodásnak egyik központi témája a jase-
