Századok – 1996
Közlemények - Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946) VI/1553
MAGYAR-JUGOSZLÁV LAKOSSÁGCSERE TERVEZET 1946-BÓL 1557 közölte, hogy a magyar és a jugoszláv kormánydelegációk közötti önkéntes lakosságcsere-egyezményről kötött megállapodást a jugoszláv kormány szeptember 23-án, hétfőn 7 órakor fogja közzétenni."3 3 A sürgöny azt is tartalmazta, hogy a jugoszláv delegáció főtitkára kérte, miszerint a „Megállapodás"-t tartalmazó hivatalos közleményt Budapesten egyidejűleg tegyék közzé. A magyar békedelegáció telefonsürgönye szeptember 21-én (szombaton) 16 órakor megérkezett; a sajtóosztályhoz azonban csak szeptember 23-án (hétfőn) délután került. A késedelmes továbbítás ténye, illetve következménye ismert; ti. a kommüniké közzétételére a megnevezett időpontban nem került sor (és nincs tudomásunk annak későbbi közzétételéről sem - E G.) Okairól azonban ezidáig csak közvetett információink vannak.34 * „Ez a csereegyezmény a párizsi konferencia zűrzavaros légkörében született meg és sohasem valósult meg" - írta Kertész István, a magyar békedelegáció főtitkára későbbi visszaemlékezésében.3 5 A lakosságcseréről szóló elvi megállapodást a két békedelegáció elnökei levélváltás formájában rögzítették, amely sajátos módon a szerződés megkötését szolgálta. Tény, hogy a magyar-jugoszláv népcsere tárgyában törvény nem született; az ezidáig előkerült levéltári dokumentumok tervezetek voltak.3 6 Ha létre is jött volna a népcsere-egyezmény, annak végrehajtását a Tájékoztató Iroda 1948. és 1949. évi állásfoglalásai, illetve azok következményei meghiúsították volna.3 7 Magyarország és Jugoszlávia között minden kétoldalú egyezmény felbomlott, s csak a diplomáciai kapcsolatok38 formális fenntartása maradt meg. A Magyar Dolgozók Pártjának a sztálini politikát kiszolgáló vezetése következtében a konfliktus elmélyült. A magyar-jugoszláv határ 1949-1953 között hidegháborús frontvonallá vált; a hazai „délszláv" nemzetiségű lakosság helyzete pedig a mélypontra jutott. Az 1941. évi népszámlálástól az 1949. évi népszámlálásig, a trianoni Magyarországon a horvát anyanyelvű lakosság száma 37 885-ről 20 423-ra; a szerb anyanyelvű lakosság száma 5442-ről 5158-ra; a szlovén, vend anyanyelvű lakosság száma 4816-ról 4473-ra csökkent.3 9 Az 1950 nyarán végrehajtott déli határsávkialakítás és -tisztogatás jegyében Zalától Békésig terjedően internálások történtek a Közép-Tisza vidékére. Az 1953-ig fennmaradó táborok internáltjainak nagyobbik része „délszláv" nemzetiségű volt.4 0 Az 1949. évi népszámlálás adatai bizonyos támpontot nyújtanak a szomszédos államok — így Jugoszlávia — területéről hazánkba érkezett magyarok létszámára vonatkozóan. Eszerint 1949-ben 376 173 olyan személy élt Magyarországon, aki 1938 előtt külföldön lakott. Közülük — noha lakosságcsere nem volt — 65 877-en jugoszláviai illetőségűek voltak,4 1 akik többségükben 1944 őszén-telén a csetnikek és a titoista partizánok kegyetlenkedései elől kerestek menedéket Magyarországon.
