Századok – 1996

Közlemények - Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946) VI/1553

1554 FÖGLEIN GIZELLA * Négy hónappal később, 1946. augusztus 16-án Gyöngyösi János Párizsban, mint a magyar békedelegáció8

vezetője, Edvard Kardeljnél, a jugoszláv békedelegáció vezetőjénél tett látogatást. E találkozón a jugoszláv fél közvetlen magyarjugoszláv tárgyalásokat kezdeményezett vízügyi és lakosságcsere egyezmények megkötése tárgyában. E kezdeményezésről és a fejleményekről Gyöngyösi János külügyminiszter Nagy Ferenc miniszterelnököt írásban tájékoztatta: „Az egyik kérdés a Baja alatti vízművekre, a másik pedig egy szerény keretek között maradó, kb. 40 000 főre tehető önkéntes lakosságcserére vonatkoznék."9 Augusztus 17-én este a jugoszláv békedelegáció főtitkára, Joze Vilfan magához kérette a magyar békedelegáció főtitkárát, Kertész Istvánt és közölte vele, hogy az előző napon szóba került egyezményeket sürgősen meg kellene kötni. Azt indítványozta, hogy augusztus 18-án tartsanak szakértői megbeszélést, állapítsák meg az egyezmény szövegét és azt legkésőbb augusztus 19-én íiják alá. Ellenkező esetben ők kénytelenek lesznek a magyar békeszerződéssel kapcsolatos módosító indítványaikat a békekonferencia elé vinni.1

0 „Sietős beszélgetésünk során arról próbáltam meggyőzni őt — írta később könyvében Kertész István —, hogy megfelelő előkészítő munka nélkül, ami többek között budapesti és belgrádi szakértőkkel való konzultációt jelentene, szinte lehetetlennek tűnik néhány nap alatt megtárgyalni az egyezményeket, az aláírásukról nem is szólva. Az volt az érzésem, hogy a hevenyészett javaslatok a jugoszláv delegáció improvizációjaként születtek. Pesszimistább értelmezések szerint azonban szokatlan jugoszláv nyomásról volt szó, és Szegedy-Maszák1

1

az amerikai delegációnak tudtára is adta neheztelésünket. ...Bár időt kellett nyernem, nem akartam szembeszállni Vilfannal, mivel számunkra a konferencia központi kérdése a kétszázezer magyar kiűzésére tett csehszlovák módosító indítvány volt. Hogy Prágával keletkezett konfliktusunkban a jugoszlávokat a lehetőségekhez képest semlegesítsem, biztosítottam Vilfant, hogy fontolóra vesszük az indítványokat, s további tárgyalásokat javasoltam."12 Miután augusztus 19-én a szóban forgó egyezmények megkötésére nem került sor, a jugoszláv delegáció a kilátásba helyezett módosító indítványait a békekonferencia titkári hivatalába továbbította.1

3

A módosító indítványok — melyek a magyar békeszerződés 2. és 3. cikkeihez kapcsolódtak — a nemzeti kisebbségek oktatásával és védelmével foglalkoztak.1

4 Augusztus 21-én a jugoszláv békedelegáció szóbeli jegyzéket intézett a magyar békedelegációhoz a szóban forgó vízügyi és lakosságcsere kérdésekről.1

5 Augusztus 23-án Gyöngyösi János külügyminiszternél megbeszélést tartottak a magyar békedelegáció tagjai a lakosságcseréről és a vízügyi egyezményről szóló jugoszláv ajánlatokról.1

6

E megbeszélésről készített gyorsírói feljegyzések az alábbiakban jelölték meg a lakosságcsere nehézségeit: „belső nehézségek, szociális változások, szlovák-magyar lakosságcsere, nemcsak óriási politikai és adminisztratív, hanem pénzügyi nehézségek. Minden újabb megterhelés veszélyezteti a stabilizációt, s ez nem érdeke egyik államnak sem. Apellálni kell lojalitásukra, de saját érdekeikre is." Az áttelepülők létszámáról Sebestyén Pál17

így foglalt állást: "Legjobb volna a paritás, ha ezzel nem boldogulnánk, a maximális számmal kel-